Célszerű egy díjlovagló pálcát a bal kezünkbe fogni, és magunk mögött, a csizma helyén a lovat lehet segíteni. A fordulókban a bal kezünket megemeljük a ló feje mellett, a bal szemének magasságában, ezzel segítjük a fordulóban.

Semmit nem ér az az elővezetés, amikor a lóval szembe fordulva próbálja valaki előre rángatni az állatot (ilyenkor a ló kinyújtja a nyakát, és még kevésbé megy előre), vagy a száján csimpaszkodva igyekszik megakadályozni a lendületes mozgását (ennek következménye, hogy a ló elferdül, lábsorrendjét összekavarja, nem lép maga alá, vagyis elbírálhatatlan lesz).

Ha külső ostoros segít a lovat elővezetni, akkor az a ló mögött 3-6 méterrel haladjon, ugyanazon az oldalon, mint az elővezető, különben ráugratja a lovat. Az ostorral jobb kézzel laposan, hátulról előre hajtva, a lótól függő intenzitással, egyenletesen biztassa élénkebb mozgásra.

Szükség esetén az ostoros teljes körben kísérje el a lovat, mert szintén nem sokat használ az ügyön az a - sokszor látható - „megoldás", amikor az ostoros jól megijeszti „a lusta dögöt", az előre ugrik egy nagyot, jót ránt az elővezetőjén, majd az ostoros, mint aki jól végezte dolgát, megáll - és a ló is. Vagy ha túl durva volt a biztatás, akkor elővezetőstül, vagy anélkül elrohan. A lónak az adott jármódban ütemesen, lendületesen, élénken, lehetőleg egyenletes tempóban kell megtennie a kört (háromszöget).

A bemutatáskor az elővezető vagy szabályos lovasöltözetben legyen (a csizma helyett ajánlatos a sportcipő), vagy sportos-elegáns ruhában: pl. sportcipő, fehér vagy sötét nadrág, fehér ing vagy galléros tenisz-póló, esetleg nyakkendő (férfiak esetén).

Igen nagy tiszteletlenség a lóval és a rendezvénnyel szemben a bírálók elé vonszolni egy ápolatlan, neveletlen lovat mondjuk rövidnadrágban, szakadt pólóban és strandpapucsban. Ilyenkor senki se sértődjön meg, ha elküldik a bíráló körből.

Eljutottunk tehát odáig, hogy a ló megfelelő kondíciójú, patája rendben van, és meg tudjuk szabályosan állítani, illetve elő tudjuk vezetni lépésben és ügetésben. (A patákat közvetlenül az elővezetés előtt egészen vékonyan be lehet kenni patazsírral.) A szemlét megelőző napon a lovat alaposan le kell ápolni, ha jó idő van meg is lehet fürdetni. (Ha lovunknak szokása, hogy éjjel lefekszik - természetesen a szürke ló a trágyába, de mindegyik a legnagyobb sárba -akkor mindezt megtehetjük reggel is, ha van rá idő).

A sörény és a farokszőröket samponnal ki lehet mosni, és kifésülni, hogy szépen, lazán álljon, és dús, selymes hatása legyen. Ma már lehet olyan farok-ápoló sprayt kapni, amitől a farokszőrök az ápolás után nem tapadnak össze, hanem elállnak egymástól, és sokkal szebb képet mutat a ló farka. Nyugat-európai sportló fajtáknál szokás a ló farkának tövét, a farokrépa két oldalán megnyírni, magyar fajtáknál ez kifejezetten idegen, nem javasolt. (Ezen túl a farokszőr a pérát és a végbelet hivatott védeni, tehát szerepe is van.)

A ló farkát lehet csepp alakúra tépni (magyar fajtáinknál ez a szokásos), vagy a csánk alatt egyenesre nyírni (pl. sportló fajtáknál), illetve a csánk magasságában egyenesre nyírni (angol telivéreknél). A sörényt is többféleképpen lehet előkészíteni. Az egyik lehetőség, ha kopaszra nyírjuk. Ez a szépen ívelt nyakat előnyösen befolyásolja, az egyenest vagy a kifordítottat hátrányosan, de mindenképpen sportos fazont kölcsönöz a lónak.

Pej lónál a nyakélen a sörény töve alkotta fekete csík szépen keretezi a jól alakult nyakat. Ám kifejezetten ellenjavallt a sörény „ívesre nyírása", vagyis a tarkónál és a marnál lenyírni, középen - fokozatosan - néhány cm-esre, felállóra hagyni. Ez kb. 500 m-ről sárga és szürke lónál megtévesztő lehet, de ne felejtsük el, hogy a bírálók ennél sokkal közelebb vannak, és az ilyenfajta trükköket nemigen „veszik be". A felálló, kefe sörény a fjordoknál természetes, a mi fajtáinknál nem szép.

A sörényt lehet hosszúságát meghagyva, a végét egyenesre nyírni, és kifésülni, kicsit megtépni, ha túl sűrű. Ez szép, gondozott benyomást kelt. A sörényt be is lehet fonni, ennek különböző módozatai vannak. Ha szépen sikerül, akkor elegáns, a szépen ívelt, hosszú nyakat kiemeli.

Ha a ló karámban van, és a sörényének bizonyos részét eldörzsölte, akkor mindenképpen érdemes inkább lenyírni, hogy ne keltsen gondozatlan benyomást.

Az elővezetés előtt a ló ne legyen nagyon lefárasztva, hogy élénk legyen a mozgásbírálaton, de túlságosan tele se legyen, mert akkor esetleg túlfűtöttsége nehezíti az objektív bírálatot. Mielőtt a lóra sor kerül célszerű futószáron vagy kézen vezetve bemelegíteni, hogy mozgása laza, elengedett legyen, de természetesen habosra főzni nem indokolt.

Ha a lovunkat a fenti módon elő tudjuk készíteni, és be tudjuk mutatni, akkor a többi már a lovon és a bírálókon múlik.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)