A vásárlást nem szabad elkapkodni! Gondoljunk arra, hogy a lovat, amit meg akarunk venni, akár 10-15 évig fogjuk tartani - szerencsés esetben -, tehát csak olyan lehet, ami igazán tetszik. A "nem ilyet akartam, de jó lesz ez is" lovak ritkán válnak be.
Célszerű, ha van rá mód, olyan helyről venni a lovat, ahol többször is megnézhetjük, ismerjük a tartási körülményeket, a ló egészségi állapotát, szokásait, ki tudjuk próbálni, hogy valóban megfelel-e célunknak.
Soha ne vegyünk lovat istállóból, különösen nem állásból. Mindig vezettessük ki a lovat (miután bent már megnéztük, körbejártuk!). Ha ennek éppen akkor valami akadálya van, az helyből gyanús. A lovat nézzük meg munkában, és lehetőleg próbáljuk is ki, az eladó jelenlétében természetesen.
Ha idegen helyen vásárolunk, nem baj, ha van velünk szakember. (Valós szakemberre gondolok, nem olyan angol tanárra, aki egy leckével jár a tanítványai előtt.) Akkor is érdemes - és nem szégyen - segítséget kérni a vásárláshoz, ha az pénzbe kerül. Lehet, hogy sokkal olcsóbb, mint megvenni egy nem megfelelő lovat.
Ma egyre inkább terjednek a fényképes apróhirdetések, ami üdvözlendő, mert sok felesleges utazástól megkímélheti a vevőt. Ezzel együtt tudni kell, hogy az amatőr fotó a legtöbb esetben rosszabb, mint a ló, a szakértő felvétele, a lovat jól visszaadó kép, a profi fotósé akár jobb, mint maga a ló.
Vásárlás előtt mindig kérjük el az adott ló papírjait (már amelyik megvan), és az azon található adatokat hasonlítsuk is össze a lóval.
A nagy értékű lovak esetében egyre inkább szokás a végtagok röntgenfelvételét is kérni, és szakállatorvossal ellenőriztetni.
Sportló esetében lehet kérni a hivatalos eredményeit. Ha az eladó szerint "simán elmegy egynegyvenen", annak biztosan van igazolható komoly versenyeredménye is. Ha nincs, akkor mégsem megy el! A "ki-be ugrál a két méteres nagykapun" történeteket sem kell feltétlenül hiteles versenyeredményként kezelni, csakúgy, mint a "múltkor megugrattuk, de már nem tudtuk hova rakni neki a rudat" jellegű élménybeszámolókat.
Az alkudozást nem kell túlzásba vinni akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy megtaláltuk a mi lovunkat. Gondoljunk arra, hogy egy (átlagos magyar) hobbiló árából le tudunk alkudni mondjuk 50 000 Ft-ot - ez kb. 1-2 hónap tartási költsége. Vagyis pár tízezer forint különbség miatt ne válasszuk a kevésbé tetsző lovat, hiszen a különbséget néhány hónap alatt megeszi, és esetleg 10 évig nézünk egy olyan lovat, ami nem is az igazi - vagy hamarosan elkezdjük árulni.
Hozzászólások
Szem ha lovat akarnak vásárolni akkor 3 dolgot kell megnézni : 1 -mennyi pénzed van ,2 - kinek kell a ló, mennyi a tudása neki 3 - mire kell a ló .Ha ki van szúrva a ló,akkor jön a hozzáértő aki ismer téged,tudja mennyit tudsz és amelyék megálapitja ,hogy a kiszemelt paci megfelel,esetle g ő ül rá.Ha ez is megvan,akkor jöhet az állatorvos. Ha az is jó,akkor megnézzük a papirokat is .
Az eladó dumája senkit se érdekel.
Én a saját esetemböl mondom ezeket. A farm ,ahol lovizok és ahol Attila a góré,világ életéban lókupec volt ,azt szoktam mondani,hogy jobban ismeri a lovat mint az saját magát .mennyi pénz van Mersi ? ennyi ! és azért vett egy olyan lovat,hogy csak.megbízható,nyug odt is meg nem is,nem pofázik vissza,nem dobja el az agyát. Aztán jött apukám,ugyebár ő férfi,3 hónapi várakozás után ő is kapott egy paci ,pont az ő méretére,bujós, de bitang,ki kki ugrana alóla ,de apukám meg pont ezt szereti ,vele minden lovozásnál történik valami ami még nem volt.És ő úgy ismeri már a paciját,hogy még mielőtt az csinálna valami bujaságot, apukám már tudja,érzi.Pont ma volt,hogy loviztunk egymás mellett beszélgetv,ecce r csak mondja a fater,húzzodj arréb Mersi,mert Sylvano megugrik. Nem telik bele egy fél perc,a pacija elkezdi dobálni magát .
Egy másik társunk nem halgatott Attilára,távlov aglás versernyközben kiszúrt egy kolozsvári lovat,megtetsze tt neki,meg is vette ,több mint 2 ezer euróért. Mondta attila ,nem neked való ! Egy hónap se telt el,kétszer is oda vágta ,de csúnyán.Először is ,mert a csávó majd 100 kilós volt a paci meg egy vékonyka kisportolt távló.Aztán a csávó nem tudott annyit a lovizásbol amennyi kellett ehez a pacihoz. Attila eccer látta a lovat,de ezt már megmondta.Most röhög a markába,mert a haver nem tudja eladni a lovat,ő nem lovizza,másnak nem kell, csak fizeti a bért mint a hűje.és még látni se akarja mert lenyomoritptta a válát.Na,kellett neki ?????
Hát nekem ez a tapasztalatom a lóvásárlásbol.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.