Ezt megelőzi a csikó életének abszolút „alapdokumentuma", a fedeztetési/termékenyítési jegyzőkönyv (korábban fedeztetési jegy).

A csikó bélyegzésekor a lótenyésztési felügyelő ellenőrzi, hogy a fedeztetési jegyen szereplő adatok megfelelnek-e a bélyegzéskor tapasztaltaknak, például a kanca bélyegei, színe, jegyei, a csikó születési ideje, és ha valamilyen kétség merül fel a csikó származásának tekintetében, megtagadhatják a bélyegzést, és elrendelhetik a származásazonosítást.

A nyilvántartásba vételről a felvett adatokat törzskönyvezett állomány esetében eljuttatják a törzskönyvező szervezethez, a fajta tenyésztő egyesületéhez.

Korábban, amíg számos kisebb-nagyobb ménes tevékenykedett az országban, többnyire tsz és állami gazdaság tulajdonában, a törzskönyvezett kancaállomány döntő részét ezekben a ménesekben tartották nyilván.

A tenyésztési eseményeket Lótenyésztési Naplóban vezették. Ezekben a naplókban minden törzskönyvezett kancának volt egy oldala, amelyre bejegyezték a kanca adatait (törzskönyvi számát és nevét, születési idejét, színét, jegyeit, bélyegzését, tenyésztőjét és származását), és ebben rögzítették a tenyésztési eseményeket, a fedeztetés idejét, a fedezőmén törzskönyvi számát és nevét, a fedeztetés eredményét, a megszületett csikó ivarát, színét, bélyegzését, születési idejét, és további sorsát.

Ezen túl természetesen léteztek a magángazdáknál is törzskönyvezett kancák, amelyek kis kemény kötésű könyvecskével rendelkeztek. Ez a könyvecske tulajdonképpen egy egylovas Lótenyésztési Napló volt, amely - tekintve, hogy borítója piros színű volt - „piros könyv"-ként élt a köztudatban.

Azt tudni kell, hogy a tsz vagy állami gazdaság méneseiben, és magángazdáknál is léteztek törzskönyvezett kancák hiányos, vagy akár ismeretlen származással is! Ez jelentős eltérés a mai törzskönyvezési gyakorlathoz képest. A mi szempontunkból most annyiból érdekes ez a tény, hogy tudjuk, hogy akár olyan kanca is létezhet még, amelynek törzskönyvi szám van a nyakába bélyegezve, de származása részben vagy netán teljesen ismeretlen.

Külön rangot jelentett, ha egy állományt törzstenyészetnek nyilvánítottak, és igen szigorú követelményeknek kellett megfelelni. A törzstenyészet gyakorlatilag azt jelentette, hogy valamely fajta fenntartásában vehet részt a ménes. A feltételek folyamatos meglétét, és a szakmai munka színvonalát az ún. törzstenyészeti felülvizsgálatokon ellenőrizték a tenyésztési hatóság szakemberei, a lótenyésztési főfelügyelők.

Ma a törzskönyvezett állományt a fajtatenyésztő egyesületek tartják nyilván. A legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha az egy fajtához tartozó törzskönyvezett kancák mind egy „ménesben" lennének, de különböző tulajdonosoknál. A törzskönyvezési munkát, a tenyészeredmények regisztrációját központilag végzi az egyesület tenyésztésvezetője.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)