A felirat arra utal, hogy a nyers erőtől duzzadó külső érző szívet takar. Magyarán a hidegvérű lovak ugyanolyan szeretetre méltó jószágok, mint melegvérű társaik, és akár hobbilónak is alkalmasak.

Hiszen szelídek, nyugodtak, barátságosak, szívesen dolgoznak, és akkor sem borítják fel a kocsit, ha már egy hete nem hajtották őket.

És még egy titkot elárulok! A hidegvérű ló hátára is fel lehet ülni, sőt nehezebb róla leesni, mint egy sportlóról. Szóval tökéletes társ, ha sikerül elkerülnöd, hogy a lábadra lépjen.

A hidegvérű lovakat ma már leginkább csak az erdőgazdaságok használják a fakitermelés során, szinte minden egyéb munkalehetőség kiapadt körülötte.

Ez pedig azt a borzalmat vonta maga után, hogy egyre többet emlegették kiváló hústermelő képességét.

Sőt elterjedt egy különösen rosszul hangzó kifejezés is: a „pecsenyecsikó”. Hát persze, hogy a nehéztestű lovak szerelmesei kétségbeesetten keresték kedvenceik helyét a mai világban.

A szokolyai rönkhúzó verseny igazából egy lovas show-műsor, ahol megkísérlik bemutatni, mi mindenre használható a hidegvérű ló a hústermelésen kívül. Testre szabott feladat például az akadályhajtás, ahol egy egyszerűbb akadálypályát kell teljesíteniük a fogatoknak, csak éppen nem versenyhintó elé fogva, hanem farönkökkel megrakott gumirádlist vonszolva. Rossz szó a vonszolás! A közel egy tonnás óriások meglepő fordulékonysággal és lendülettel repítették a kocsit az akadályok között (repkedtek a farönkök is néha), és vágtában érkeztek a célba. Ezeket a lovakat nem erre trenírozták ám!

Ősztől tavaszig keményen dolgoznak az erdőgazdaságokban, a versenyzés csak hab a tortán, könnyű kikapcsolódás a mindennapi munka után. Ezért aztán a rendezvény névadója a rönkhúzás nem is okozott különösebb agymunkát a lovaknak, igaz, izmaik pattanásig feszültek. A hajtó öblös hangon bíztathatta lovait, de az ostorral csak a földet csapkodhatta, a lovakhoz nem érhetett.

A hidegvérűeknek nemcsak fogatban, hanem nyereg alatt is bizonyítaniuk kellett. Néhányukat szőrén ülte meg a lovasa (gyanítom nincs akkora nyereg és heveder, ami átérné a dongás mellkast). Ifjú hölgyek is nyeregbe (vagy szőrére) pattantak, és végigmentek a pályán, a nézők bíztatása közepette.

És hogy a gyerekeknek is jusson szerep, volt szőnyeghúzó verseny is. Egy hatalmas szőnyeg elé fogták a lovakat, ami nekik nem jelentett kihívást, annál inkább a szőnyegen álló gyerekhadnak. Az ügyetlenebbek dűltek-borultak, az ügyesek viszont talpon maradtak, és bezsebelték a teljesítményükért járó jutalmat és ünneplést.

A show-műsor fajtabemutatóval, és tenyészszemlével is kiegészült, a hazai indulók mellett Szlovákiából is érkeztek versenyzők. A színhely, a Viski lovasudvar zsúfolásig megtelt nézőkkel és érdeklődőkkel, akik gyerekestől, kutyástól pörzsölődtek a tűző napon, és dacolva a 30 fokos hőséggel bíztatták a versenyzőket. Hajrá hidegvérűek! Van élet a kolbászon túl is!