A kezdet kezdete

Az első küllős kerék Kr.e. 2000 év körüli megjelenése új lehetőségeket teremtett a kocsi készítésben. A Kr.e. 1300-as évekből már olyan agyagtáblákat találtak, amelyek a harci szekerekbe fogott lovak idomítási és edzésmódszereit ismertették.

Az erő, a gyorsaság és az ügyesség terén való játékos vetélkedés az emberiség legrégebbi társas szórakozása. Ott, ahol haladni lehet, ott versenyezni is lehet. Az adott útszakasz legrövidebb idő alatti megtétele esetén győztest is hirdethetnek.

Az Egyiptomból származó források szerint Kr.e. 1200-ban már versenyeket rendeztek. Kocsi viadalokon Homérosz görög hősei is részt vettek. A harci szekereket felváltva már évszázadokon át a versenypályákon folyt a küzdelem. Ekkor általában a lovak tulajdonosai hajtották a fogatokat.

Az ókori olimpiákon

A fogathajtást részletesen leíró dokumentumok Kr.e. 680-ból, a 25. ókori olimpia negyedik napjának reggelétől datálódnak, mikor is az első kocsiversenyek elkezdődtek a négyesfogatok részére. A maitól eltérően, a lovakat akkor még egymás mellé fogták a kocsik elé.

A győztesnek járó koszorút nem a hajtó, hanem a kocsi- vagy a lovak tulajdonosa kapta. Így egyre inkább az előkelőségek versengésévé vált a sportág, mivel ők a fizikai megpróbáltatások miatt egyéb versenyszámokban nagyon ritkán álltak ki versenyezni. A kocsi, a szerszám, a ló drága portéka volt, ezért a kocsizás a gazdagság és a ragyogás versenyszámává vált.

Népszerűségét bizonyítva a 70. játékokon, Kr.e. 500-ban már a kettesfogatok részére is rendeznek versenyt öszvérekkel. A 84. olimpián az öszvérfogatok versenyét – arra a hivatkozással, hogy "szemre nem szép" – megszüntetik.

A Kr.e. 408-ban rendezett olimpián megkezdődnek a lovak kettesfogat versenyei is. Kr.e. 384-ben, a 99. olimpiától csikók számára is rendeznek versenyt négyesfogatok, majd a 129. olimpiától, Kr.e. 264-től kettes fogatok részére.

Ókori görög leírás tanúsítja, hogy a versenyek legjobb lovait a szkíták által lakott Kárpát-medencében nevelték.
A Görög Birodalom gyengülésével az ókori olimpiai mozgalom hanyatlása is elkezdődött. 394-ben rendezték az utolsó olimpiászt – ezzel együtt az utolsó olimpiai kocsiversenyt – melyet a római Theodisus császár által hozott rendelet tiltott be. A 293. olimpiát követően befejeződtek az ókori olimpiai játékok.

A római birodalom tündöklése alatt is rendeztek kocsi versenyeket, de mivel ezek szorosan kötődtek a gladiátor küzdelmekhez – sokak szerint – elsősorban nem sportértékükkel hagytak nyomot a kocsizás történetében.

Az újkori olimpiák kezdete

Több sikertelen kísérlet után 1894-ben, Párizsban Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összehívott kongresszus határozata kimondta, hogy az olimpiai játékokat modern formában, de a régi keretek megtartásával kell életre kelteni.

Azt is elhatározták, hogy 1896-ban Athénban, 1900-ban Párizsban, a későbbiek során pedig mindig más-más országban négyévenként rendezik a világversenyeket.

Az ókori olimpiai játékok egyetlen ország belső ügye volt. Az újkori a nemzetközi mozgalommá válást és az amatőrizmus szabályainak megtartását tűzte ki legfontosabb céljául. Coubertin javaslatában a görögök legsajátosabb és legjelentősebb versenyeinek felújításáról volt szó.

Ennek ellenére az elő négy olimpiáról hiányoztak a lovassport küzdelmei. Aztán 1912-ben Stockholmban, az 5. olimpián öt lovagló- és a lovaspóló versenyszámban hirdettek győztest.

Az újkori olimpiákon egyetlen magyar sportló nyert érmet: Platthy József 1936-ban, Berlinben vadászugrásban bronzérmet szerzett!

Az ókori olimpiák talán legnépszerűbb száma a kocsiverseny kimaradt az újkori olimpiák programjából. Ennek elsődleges oka, hogy a középkortól a XIX. század végéig a lovassport szinte csak a lovaglás különböző szakágaiban létezett, illetve a század végére a lovaspóló kezdett tért hódítani. A fogathajtásban versenyeket sem rendeztek, nem alakultak ki a szakág szabályai, versenyszámai.