A futószárazás célja:

• a ló testtartásának javítása,
• a mozgáshibák kiküszöbölése,
• a "besavanyodott ló" elengedettségének visszanyerése,
• s végezetül a bemelegítés, a lejártatás.

Az említett célok közül a mindennapi gyakorlat a végső soron említett okból nyúl a futószárazáshoz, pedig az előbbiek a fontosabbak, de ugyanakkor a nagyobb szakértelmet igénylők.

Az előbbi okokból alkalmazott futószárazás helyes alkalmazásához tulajdonképpen a lókiképzéshez értő oktató szükséges.

Ilyen képzettség nélkül igen kétes értékű a futószárazás és esetleg több kárt okozhat, mint hasznot.

A bemelegítés és lejártatás céljából végzett futószárazás kivitelezése a következő. A zabbal kínált csikó fejére felhelyezzük a kapicánt (kényszerkötőféket) vigyázva azonban, hogy a fülét ne sértsük, fájdalmat ne okozzunk.

A kapicánnak nincs zablája, orrszíjának felső része nehéz, fémes. Ennek középső karikájába csatoljuk a 10-14 m hosszú futószárat, s közben a jártatóhevederhez is hozzászoktatjuk a csikót.

Ha nincs kapicánunk, a zabla mindkét oldali karikájába 1-1 kikötőszárat csatolunk, és a csikó természetes fejtartása mellett kikötjük azokat a heveder kápakarikáihoz. A csikó szájának érzékenységét óvjuk ezzel.

A futószárat a belső zablakarikába csatoljuk. Lépés, és ügetőmunkát végeztetünk vele. Közben megállítjuk és indítjuk is.

Amikor már szóértő lesz a csikó, elkezdődhet a hámhoz szoktatása.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)