Van itt öreg, kehes, vak, testi hibával született, egyéb betegségben szenvedő ló, a végsőkig elhanyagolt, az utolsó pillanatban mentett csikó és még mások, akikkel elbánt az élet (esetleg a gazdájuk). S ha már 20 lónak sikerült helyet szorítani, akkor elfér még mellettük néhány hasonló sorsú kutya és macska.

A Zakuszka-tanya hivatalosan menhely, de legkevésbé sem menhelyszerű. Hiába is keresnénk a sóvár "vigyél haza" szemeket akár a lovaknál, akár a kutyáknál, itt olyan állatok vannak, akik megérkeztek, és már nem szívesen mennének sehová innen. Aki meglátogatja a tanyát, az egyből megérti, hogy miről beszélek.

Valóra vált álmok

Várkonyi Andi fővárosi lány, aki nem a családjából hozta magával a tanyasi élet utáni vágyat, az állatokhoz – főleg lovakhoz – való kötődést. Viszont mióta az eszét tudja, erre vágyott. S minél több időt töltött lovakkal, annál erősebben fogalmazódott meg az a vágy, hogy lehetőséget adjon azoknak a lovaknak a nyugodt öregkorra, akik életüket átdolgozták, és tovább már nem tudnak dolgozni, feleslegessé váltak, gazdájuk nem tudja, vagy nem akarja nyugdíjasként tartani őket. Vagy akik más módon szorulnak azonnali segítségre. Mert hát furcsa szerzet az ember, szeret az érzelem hangján beszélni a lóról, büszke lovas hagyományainkra, de az éveken át hűségesen szolgáló társát lelkifurdalás nélkül küldi a vágóhídra. Na, megengedem, lehet, hogy lelkifurdalása azért van... Vagy megszületik a kiscsikó, akivel nem tud mit kezdeni, ezért aztán hátrazárja az udvar végébe, álljon csak ott hónapszámra csánkig sárban, majdcsak történik valami. És ha szegény párának szerencséje van, akkor valóban történik, és Mátracserpusztára kerül.

Persze a lómenhelyre vezető út többnyire göröngyös. Kell hozzá valaki, aki észreveszi a segítségre szoruló jószágot, valaki, aki lemond a vágóértékéről, (vagy megfizeti), aki elszállítja, és sok-sok támogató, aki pénzzel, munkával, takarmánnyal, gyógyszerrel lehetővé teszi, hogy a mindennapi betevő széna és zab a lovak elé kerüljön. Még így is elvégezhetetlenül sok munka marad Andinak, hiszen a húsz lovat (közülük 17 menhelyi) el kell látni, és nemcsak élelemmel, hanem a megfelelő mozgással, ápolással, az ifjoncokat tanítással, és persze szeretettel, merthogy mégiscsak erről szól az egész. Nem ritkák a váratlan és nehezen megoldható helyzetek sem, amikor a tanya állandó támogatóinak, sőt Andi szüleinek azonnali mentőakciójára is szükség van, mint például legutóbb, amikor két nap alatt kellett a lovakat az ideiglenes téli szállásról elköltöztetni, úgy, hogy a nyári szállást még ki is kellett alakítani.

Lószerzés ingyen?

Kezdetben arra gondolt Andi, hogy örökbefogadókat keres a rászoruló lovaknak. Olyanokat, akik megtehetik, - és vállalják is – hogy tartják a lovat puszta szívjóságból, esetleg társnak egy másik ló mellé, vagy lelkitársnak gyerekekhez. Jelentkező akadt is bőven, olyanok is, akik a csillagot is leígérték az égről, és fogadkoztak, hogy a ló egyetlen feladata a mértéktelen sok simogatás és szeretgetés eltűrése lesz majd, és aztán kiderült, keményen dolgoztatták, és takarmányból sem került elég a jászolba.

Az örökbefogadást ingyen lószerzési lehetőségnek gondolták. Így aztán előfordult, hogy egy lovat, például Pompit, kétszer is meg kellett menteni a haláltól. A sok rossz tapasztalat nyomán az örökbefogadók felkutatása kicsit háttérbe szorult, és igen szigorú feltételekhez köttetett.

Kutyák, macskák

Nem kell keresni, mert a megmentésre szoruló kutyák, macskák sokaságába botlik a nyitott szemmel járó állatbarát. S olyan is van, hogy egy kutya maga keresi fel a tanyát, bevackol a szénába, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. S ha vasvilla helyett reggeli és fülvakargatás jön, akkor persze hogy újabb lakóval bővül a gondozottak tábora. Kezdetben ez nem is volt olyan nagy baj, mert egy támogató biztos élelemforrásról gondoskodott a kutyák számára, később aztán a támogatás elmaradt, a kutyák pedig ott maradtak.

 

Hasonló módon szaporodott fel a macskaállomány is. Mindez azért is jár meglehetősen nagy költségekkel, mert ezeket az állatokat ivartalanítani kell, hiszen különben nehezen lennének együtt tarthatóak, és még nehezebben lenne elkerülhető a nemkívánatos kölykök áradata. A kutyák és a macskák egyébként olyan látványosan fejezik ki szeretetüket, és olyan mértéktelenül bíznak még mindig az emberekben, hogy az szívszorító. Fejőke például, - aki egy picurka hegyes orrú, sétatéri keverék, és akit mielőtt kidobtak, még rendesen helyben is hagytak, - szavak nélkül, még egy kedves nézésre is hanyatt vágja magát, és vonaglik a gyönyörűségtől, hogy vele is foglalkozik valaki.

A Zakuszka-tanya

Zakuszka, Andi első lovának a neve. Ma is ott él a tanyán, mondhatni Ő az első menhelylakó, mert amikor Andi megvette, már akkor nyilvánvaló volt, hogy számos baja miatt munkára soha nem lesz alkalmas. "És még szürke is!" – támasztja alá a gazdája, akkori döntésének teljes irracionalitását.

Zakuszka tehát a menhely névadója, és róla nevezték el a márciusban bejegyzett alapítványt is: Zakuszka-tanya Alapítvány A Rászoruló Lovakért.

Az alapítvány célja természetesen a lovak ellátásának a megkönnyítése, mert bizony a támogatások nélkül a "nyomiménes" – ahogy Andi találóan nevezi – nem lenne fenntartható. Sőt még így is rámegy Andi magán jövedelmének jelentős része. Andi egy lovas magazin munkatársa, amelynek arculatára igen nagy hatással vannak szellemes rajzai, és élményszerű beszámolói a Zakuszka-tanyán történtekről.

Az interneten a www.zakuszkatanya.hu címen is napi rendszerességgel követhetjük a menhely életét, amely gyakran regénybe illően mozgalmas, és többnyire minden nehézség ellenére is vidám.

A Zakuszka-tanya látogatható, persze csak előzetes időpont-egyeztetés után, és csak felügyelet mellett. De üres kézzel nem illik odamenni.

A menhely támogatható:
11735005-20540371, Zakuszka-tanya Alapítvány A Rászoruló Lovakért (OTP)