Másik oldalára a méngondozó (fedeztetési állomás vezető) kivezeti a mént. Ez lehet próbamén is, de lehet a párosított mén is. A mén általában a kanca és a próbafal látványától már izgalomba jön, erekciója lesz, és intenzíven „próbálja" a kancát.

A szakszerű próbáltatás esetén először hagyjuk az állatokat összeszagolni (köztük van a próbafal!), és közben úgy áll a két elővezető, hogy ha bármelyik ló vág az elejével, nehogy balesetet okozzon, vagyis a ló lapockája mellett.

A szaglás után engedjük a ménnek, hogy csipkedje a kanca nyakát, martájékát, majd - ha a kanca nem ellenkezik - a véknyát is szagoltassuk, finoman piszkáltassuk.

A sárló kanca a mén közeledését nyugodtan fogadja, hátsó lábait szétterpeszti és „csurgat", péra-ajkaival villogtat, pérája duzzadt, vérbő. Ezzel jelzi, hogy kész a fedeztetésre, vagyis jól sárlik.

A nem jól sárló kanca a mén közeledésére vinnyog, idegesen táncol, farkát csapkodja vagy a pérájára szorítja, és hátsó lábával elrúg.

Ezeknek a viselkedésformáknak természetesen fokozatai vannak, amely egyrészt a sárlás intenzitásától, másrészt egyedi tulajdonságoktól függ. Azért nagyon fontos a kancánk ismerete, mert ami egyes egyedeknél a sárlás kezdeti stádiuma, az másoknál a legintenzívebb sárlás jele.

Ugyanígy a mének viselkedése is jelentősen eltér egymástól. Vannak vehemens, erőszakos, sőt durva mének, és vannak kevésbé hevesek is. Idősebb, rutinos mének között sok a nem jól sárló kanca esetén nem is strapálja magát, mások (főleg a fiatalabbak) akármilyen kancát hevesen próbáltatnak. Vannak válogatós mének is, akik például bizonyos színű kancát nem hajlandók befedezni, vagy vannak olyanok, amelyek a nem elég tiszta, kellemetlen szagú kancák iránt semmilyen érdeklődést nem mutatnak.

Ha a kanca bizonyosan jól sárlik, megtörténhet a fedeztetés. Ehhez a kancára fel kell szerelni a hágató készüléket, ami a két csánkot egy speciális csánkszíjjal és egy hosszú kötéllel valamint egy nyaklószíjjal a kanca nyakához rögzíti, nehogy rúgással a ménben kárt tegyen. Ezen túl a kanca hátsó patájára szokás bőr papucsot is szerelni. A kanca faroktövét be kell fáslizni a szőrvágás megelőzése érdekében.

A mént lassan a kancához vezetjük, és megfelelő erekció esetén engedjük felugrani. Szükség esetén lapos tenyérrel lehet segíteni a mén péniszét bevezetni, bár egyes mének ezt kifejezetten nem állják. A fedezés során, ha kell, a mént oldalról megtámaszthatjuk kézzel, hogy segítsünk neki. Ha a mén durván harapja a kanca nyakát és marját fedezéskor, takarjuk le a kancát egy zsákkal vagy pokróccal, vagy tegyünk szájkosarat a ménre.

A fedezőménen nem lehet patkó, vagy ha - munkáltatása miatt - mégis van, akkor fedeztetéskor be kell bugyolálni egy rongyba vagy bőrpapucsba, nehogy a kancában kárt tehessen. A mén a lemagzást a faroktő billegtetésével jelzi, erre érdemes odafigyelni.

Lemagzáskor illetve utána a mén „elalél" és lecsúszik, leszáll a kancáról. Ekkor a még vissza nem húzott hímvesszőt az odakészített langyos fertőtlenítőszeres vízzel, például hipermangános oldattal le kell mosni. A fedeztetés után a kancát harmadik napon, (vagyis „holnapután") kell visszahozni próbáltatni, mert a spermium kb. 48 óráig él átlagosan a kanca szervezetében.

A sűrűbben való fedeztetésnek nincsen gyakorlati előnye. Tudni kell, hogy az ovuláció általában a sárlás utolsó napja előtti napon következik be. Egy átlagos kanca 5-7 napig sárlik, ezért a sárlás 3-4. napján elég először vinni a ménhez. Az adott ciklusban történt utolsó fedeztetést követően 18 nappal kell jelentkezni újabb próbáltatásra, figyelembe véve a kanca 21 napos ciklusát. A 8-9 napra való próbáltatás csak a csikósárlás, vagyis az ellést követő első sárlás megállapításához nyújt segítséget!

Óriási tévedés az, amikor a kancát a fedeztetés után 8 napra hívják vissza próbáltatni. Ellés után valóban erre az időre tehető az első sárlás, és általában rövidebb, de sokkal intenzívebb, mint a szoptatás alatti későbbi sárlások. Abban az esetben, ha a méh visszaalakulása ilyen rövid idő alatt is megtörtént, elég biztosan vemhesülnek a kancák a csikósárláskor. A későbbi sárlások a tejtermelés fokozódásával kevésbé kifejezettek lesznek, esetleg el is maradhatnak.

Itt jegyzem meg, hogy a kanca hormontermelése a szoptatás és a vemhesség alatt sajátos módon változik, így megtörténhet az az eset is, hogy a vehem a vemhesség olyan késői stádiumában szívódik fel, vagy vetél el, amikor a kanca már végig a 11 hónapig „vemhesként viselkedik", esetleg ki is tőgyel, de nem ellik meg. Ebben az esetben újabb sárlásra csak a feltételezett, illetve számított ellés után várhatunk.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)