Másik, hogy természetes körülmények között kora hajnaltól délelőtt közepéig, majd délutántól késő estig legel, és abrakot nem eszik.

Háziasított körülmények között abrakot is kap a ló, és a legtöbb helyen a legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Jó minőségű széna - ami tehát a fentiek figyelembevételével elmondható, hogy a ló alaptakarmánya -állandóan legyen előtte, (és napi abrakadagját minél több részletben kapja meg).

A ló legalapvetőbb szálastakarmánya a réti széna. Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes, rosttartalma magasabb, mint a lucernaszénának, kevesebb, mint a szalmáknak. Véleményem szerint a lónak a legjobb szálas takarmány a jó minőségű réti széna.

Kedveli a ropogós, kemény szénaféléket. Legjobbak a lassan fásodó fűfélék, például angol perje, réti perje, kevésbé értékesek a gyorsan elfásodó csenkeszek és ebírfélék. A betakarításra, szénakészítésre az az időszak a kedvező, amikor a füvek döntő része virágzás előtti vegetációs fázisában van. Természetesen ez erősen függ az időjárástól is, ami a széna minőségét minden évben jelentős mértékben befolyásolja. A jó minőségű széna nem poros, megőrzi zöldes színét, ropogós, illatos.

Szokás a lóval lucernaszénát is etetni, bár ha jó réti szénánk van, akkor inkább azt válasszuk, és a magas fehérjetartalmú lucernaszénát hagyjuk meg a tejelő szarvasmarhának. A lucernaszéna energiatartalma közepes, fehérjetartalma magas, amit a szoptató kancákon kívül nem igényel a ló. Kalciumban és foszforban is gazdag.

Szalmát a lóval ritkán szoktunk etetni, de a jó minőségű zabszalma megfelelő kiegészítő ballaszt-takarmány lehet. Energia és fehérjetartalma is alacsony, rosttartalma természetesen jóval magasabb mint a szénáké. Hátránya, hogy ha a ló rákap a szalma evésére (esetleg unalmában, vagy egyszerűen csak azért, mert étkes), akkor hamar szalmahasat növeszt, ami nem feltétlenül szép látvány.

Szilázs etetése a lóval nem általános, és nagy elővigyázatosságot igényel. Pillangósokból készült szilázst nem javasolt lóval etetni, jó minőségű fűfélékből vagy silókukoricából készült erjesztett takarmányt szoktatás után, és korlátozott mennyiségben lehet etetni. Indokolt lehet porallergiában szenvedő lovak esetében.

Az egyik legújabb, de a lónál még nem elterjedt szálastakarmány a nagy bálában erjesztett szenázs. A lekaszált füvet nem szárítják meg teljesen, hanem csak megfonnyasztják, és ilyen állapotban bálázzák be nagy hengerbálába. A bálát ezután egy speciális géppel légmentesen lefóliázzák. Ilyen módon nagyon illatos, ízletes takarmány készíthető, hátránya, hogy igen óvatos bánásmódot igényel, ugyanis, ha a légmentes csomagolás megsérül, a takarmány megromlik.

Legyen szó bármilyen fajtájú szálastakarmányról mindenképpen kerüljük el a rossz minőségű, penészes takarmányok etetését. A felszálló penész légúti megbetegedésekhez vezet, az emésztőrendszerbe jutva pedig - emésztőszervi problémákon túl - szaporodásbiológiai zavarokat, vetélést, meddőséget okozhat.

Itt kell szólnunk néhány szót a zöldtakarmányok etetéséről. Tavasszal, nyáron a ló igen egészséges és természetes takarmánya a zöld, akár legeltetett, akár kaszált formában. Nagyon lényeges viszont, hogy csak fokozatosan emeljük az adagját. Vagy úgy, hogy egyre hosszabb időre engedjük a lovat legelni, vagy úgy, hogy a kaszált zöldtakarmány adagját emeljük fokozatosan.

Ha kaszálva adjuk a zöldet, akkor érdemes először szénával, vagy jó minőségű szalmával összerázni, és úgy adni a lónak. Kerüljük a zöld pillangósok önálló etetését, főleg nagyobb mennyiségben. A kaszált zöldtakarmányt kiterítve kell tárolni az etetésig, mert könnyen befülled.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)