A fakocka a lónak roppant kellemes padozat, de ma már sajnos egyre ritkábban lehet látni. Hátránya, hogy nehezebben tisztítható.

A döngölt agyag jól bevált padozat, elég szilárd, a lónak is kellemes, mert (a betonhoz képest) puha, és meleg. Hátránya, hogy a boxban időnként javítani, újítani kell, mert a ló kivizeli, esetleg felkapálja.

Az aszfalt minden tekintetben kiváló: szilárd, de puha, mosható, meleg - viszont roppant drága.

Homokos talajon remekül bevált a padozat nélküli angol box, mélyalmos tartással. Ez szintén meleg, puha, és állandóan száraz, mert a homok a vizeletet elvezeti. Hagyományos állásos istállóknál úgynevezett hidlást szoktak kialakítani, ami tulajdonképpen egy keményfa deszkákkal lefedett csatorna a ló faránál, ami a lecsurgó vizeletet elvezeti.

Fontos, hogy a box vagy állás padozatának szintje mindig magasabban legyen, mint a folyosó vagy az istálló előtti terület szintje, mert az istállóban a vizeletből keletkező ammónia, pontosabban ammónium-vegyületek, a levegőnél nehezebbek, és így lefelé szállnak.

Ha az elhasználódott, ammóniadús levegőnek nincs módja eltávozni, mintegy "lefolyni" a padozatról, akkor leülepszik a box alján, és a ló, vagy főképp a sokat fekvő csikó, éppen a legrosszabb levegőt szívja be. A boxok falát, legalább elöl úgy kell kialakítani, hogy a deszkák között kb. 2 cm-es rés legyen, és a levegő állandóan mozoghasson, szellőzhessen a box a padozat szintjén is.

Általános szabály, hogy az istállóban (azon részén, ahol a ló önállóan mozoghat) 5 cm-nél kisebb legyen minden rés, lyuk, nyílás, vagy pedig akkora, hogy a fejét is kényelmesen bedughassa és kivehesse - de jobb, ha ilyen sincs. A ló ugyanis unalmában, vagy éppen lefekvés-felállás során biztosan meg fogja találni azt a legkisebb, legeldugottabb szűk rést, ahová bedughatja vagy játék közben beakaszthatja a lábát, és komoly kárt tehet magában.

Ugyanez vonatkozik a kiálló tárgyakra. Biztosak lehetünk benne, hogy ha egy 100 négyzetméteres futóistállóban van egyetlen 2 cm-es kiálló csavarvég, azt előbb-utóbb megtalálja a ló, és valahol kihasítja magát.

Szintén óvatosságból én azt szeretem, ha a lovon kötőfék sincsen, amikor egyedül van a boxban vagy a karámban. Ezt ugyanis szintén könnyen beakasztja a legelképesztőbb módon és helyre. Elég ha kissé a szükségesnél bővebbre állított a kötőfék, és vakarózáskor akár a lábát is beakaszthatja saját kötőfékjébe.

Természetesen bizonyos esetekben, ha mondjuk a lovat valamilyen oknál fogva naponta többször kell megfogni, rajta lehet hagyni a kötőféket, de a helyes beállításra és a kötőfék helyes méretére nagyon oda kell figyelni. Ennek a módszernek előnye még, hogy a ló hozzászokik a szerszámozáshoz, és az így szoktatott csikónál a kantározás kisebb gondot jelent majd. Jó, ha rajta van a kötőfék a veszélyes lovon, vagy azon, amelyiket nehéz megfogni, de az ilyen úgysem való családi lónak.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)