Az istálló felszerelései

Nyilvánvalóan kell vasvilla. Régebben egy valamire való lóistállóban ez azonnal két villát jelentett, mert más villával nyúltak a szénába, szalmába, és másikkal a trágyába!

Ma ez azért a legtöbb helyen egy villa, hacsak valaki nem használja - az egyébként nagyon hasznos - sűrű fogú trágyaszedő gombos hegyű villát. Ezt arra találták ki, hogy a tiszta szalmáról a kisebb nagyobb lótrágya-bogyókat szépen le lehet szedni úgy, hogy a szalma a helyén marad.

A másik „bogyószedő" módszer egy rövid nyelű gereblye, és egy speciális, nagy méretű „szemétlapát", hosszú, függőleges nyéllel. Ha már leszedtük a trágyát, kell egy talicska, amivel kivisszük a trágyaszarvasra, vagy éppen a gumis kocsihoz.

Nagyobb istállókban szokás olyan módon trágyázni, hogy egy gumis kocsi beáll a boxsorok közzé a „placcra", és egyből arra dobják fel a trágyát.

Létezik olyan modern megoldás is, ahol a boxok közötti fal (rács) ráhajtható a falra, így egy kisgép végig tud menni a boxsoron, és kitolja a trágyát. Ez a módszer azért valószínűleg nem tud elterjedni az egy-két lovat tartó családoknál - viszont munkaerő és időkímélő a „lovas nagyüzemekben".

Szükség van seprűre és lapátra. Itt jegyzem meg, hogy a sepregetést lehetőleg olyankor végezzük, amikor a lovak kint tartózkodnak, mert a ló - nem lehet elégszer hangsúlyozni - nagyon érzékeny a porra. Szükséges mindenképpen egy-két vödör, még akkor is, ha általában önitatóból isznak a lovak.

A lóápoláshoz szükséges alapcsomag

Be kell szerezni a lóápoláshoz szükséges eszközöket: gyökérkefét, vakarót, porkefét, sörénykefét, puha rongyot, patatisztítót. Ez az „alapcsomag". Ehhez jöhet egy „tajtékhúzó", amivel a nagyon megizzadt lóról a habot le lehet húzni, illetve ha fürdettük a lovat, akkor a szőr közül a vizet ki lehet vele húzni. Ennek van egykezes és kétkezes változata, de a rutinos lóápoló egy bálás madzaggal is meg tudja csinálni. Mindezeket az apróbb eszközöket tartsuk hordozható műanyag dobozban, ládikában.

Ha a ló patkolva van, akkor kell egy sarokkulcs is, hogy csúszós talaj esetén a munka előtt a patkósarkot becsavarjuk, utána kicsavarjuk. A kettő között érdemes a csavarmenetbe egy lapos csavarfejet belehajtani, hogy a sarok becsavarásakor ne kelljen a lyukat hosszasan tisztogatni, illetve túl sűrűn új menetet vágni. Semmiképpen sem javaslom, hogy mondjuk a vídiás patkósarok állandóan a patkóban legyen, alapvetően két okból.

Ha a ló kemény talajon áll (például betonozott aljzatú boxban), akkor természetellenesen megemeli a sarokfalat, ha pedig a karámban van, akkor játék közben kárt tehet magában, esetleges nézeteltérések tisztázásakor pedig a másik lóban.

Nem árt, ha van egy lótakarónk, ha netán a ló megbetegedne, és a lábadozás idején ezzel segíteni akarunk neki. Legyen, - de szerencsés esetben soha nem lesz rá szükség.

Legyen mindig néhány kötél és kötőfék, amivel a lovat ápoláskor, kezeléskor meg lehet kötni. Ezekből kell mindig tartalék is, mert fogyóeszköz. És lehetőleg a ló fejére való kötőfék, mert a nagy fejre a kis kötőféket nem lehet feltenni, a kis fejet pedig kihúzza a ló a nagy kötőfékből. Ez viszonylag egyértelmű, ennek ellenére számtalanszor lehet látni, hogy a szopós csikó fején ott díszeleg a lókötőfék, - imitt-amott egy darab madzaggal elkötve, hogy le ne essen a fejéről.

Nem árt, ha van egy orrfogónk, ún. pipa. Ennek is van két változata. Az egyik egy kb. 40 cm-es seprűnyél darab, a végén két, egymástól kb. 5 cm-re lévő lyukkal, és ebbe van fűzve egy hurok kb. ujjnyi vastag kötélből. A másik vasból vagy alumíniumból van, és olyan, mint egy jókora diótörő.

Erre akkor lehet szükség, hogy ha netán valamilyen állatorvosi kezelés válik szükségessé, és egy rövid időre - ami a bódítást nem teszi szükségessé - rögzíteni kell a lovat, illetve el kell terelni a figyelmét a kezelésről. Ez előfordulhat bármilyen kisebb sérülés ellátásakor, pl. egyszerűen azért, mert a ló (sok ilyen van) roppantul fél a spray hangjától.

Mindkettő úgy működik, hogy elszorítja a ló orrának legvégét, ezáltal helyi zsibbadást okoz, ami eltereli a ló figyelmét egyéb dolgokról. A legtöbb esetben egy pillanat alatt egy kézzel rögzíteni lehet ilyen módon egy kifejlett lovat. A kötélpipát hosszabb idő (1-2 perc) feltenni, a vaspipát egy másodperc alatt lehet üzembe helyezni - viszont ha a lónak hevesebb az ellenkezése a vártnál, vagy kisebb a rutinunk, ez utóbbi elég nagyot üt.

Legyen mindenképpen egy ostorunk is, akkor is, ha nem fogatot hajtunk. Bármikor kellhet egy kis előrehajtó segítséget adni: lószállítóba rakodáskor, vagy egyszerűen jártatáskor, futószárazáskor.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)