A szabadban mért hőmérsékletnél a nyitott istállóban 5-8 Celsius-fokkal enyhébb az idő. Ennek az istállónak a felszerelése a legegyszerűbb: zaboló és szénarács (lehetséges az önitató elhelyezése is).

Az istálló aljzata tégla vagy döngölt agyag. A régi állásos lóistállóknak jövője csak a mindennap használt igáslovak, sportlovak elhelyezése esetében van. Ezek az istállók munkaigényesek és csak szükségből indokolt fenntartásuk. Hacsak lehet, az álláshelyet bokszosítsuk. Ennek előnye: szabadabban mozoghat az állat, a balesetveszély kisebb.

A csikók, a kislovak, a pónik fészeres elhelyezése minden kívánalmat kielégít. Olcsók, egészségesek, kis munkaigényűek, a célnak megfelelőek. Ennél drágább építkezésbe ne verje magát az új főtulajdonos.

Ezek a fészerek - ideiglenes fészerek - kamraszerű, nyitott ajtójú istállók (amelyek igásló elhelyezésére is alkalmasak), kerüljenek arra a területre, ahonnan a legelőre közvetlenül kijárhat az állat, s ezzel tartásuk és takarmányozásuk is könnyebb és természetszerűbb lesz.

A hidegebb hőmérsékletnek kitett ló és csikó védekezik a hideg ellen és bundát növeszt. Ezt nem szabad lenyírni. A hidegnek kitett állat szőre dús, puha tapintású (jól érezhetjük ezt, ha tenyerünkkel lapogatjuk). A téli szőrzet tetemes hosszúságot ér el.

A természetszerű tartásban elhelyezett állatok részére vakaródzóívet, vakaródzófát helyezzünk a bekerített térbe, mert a bőr, a szőrzet tisztántartásának a lehetőségei, feltételei egészen mások, mint a naponta ápolt, rövid, fényes szőrű egyedeké. A hetenként egyszeri lekefélés (gyökérkefével, szalmacsutakkal), a hosszúszőrök fafésűvel történő kifésülése elegendő.

A tavaszi vedléskor egészen új formát nyernek a bozontos, hosszúszőrű egyedek. A jó táplálás sietteti a vedlést. Ilyenkor a fehérjében gazdagabb takarmányozást meghálálja az egyed.

Sok passzív lótartó azért idegenkedik lovat beszerezni, mert képtelen megoldani elhelyezését. Olyannal is találkozhatunk, hogy valóságos "palotát" épít az új lótartó a kedvenc lovának.

Olyan új tulajdonosok kapcsolódnak a lótenyésztésbe, -tartásba, akiknek e téren nincs múltjuk, s ezért nincsenek megszokott konvencióik sem. Részükről gyakorta túlzó lóigények fogalmazódnak meg, amelyek inkább hátráltatják, mint előreviszik a lótenyésztésünket. A csökkent lóigény kisebb létszámú tó tartását írja elő, s ez pedig kihat az utóbbi évtizedekben gyakorolt elhelyezésre, -tartásra.

Lehet nagyon drágán és nagyon jól megoldani a lóelhelyezést, tartást és lehet olyan drágán és nem szakszerűen (kivitelezni azt), hogy abba bukik bele az új vállalkozó.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)