Általában érdemes már az építéskor olyan módon tervezni, hogy a bővítés lehetősége benne legyen az épületben anélkül, hogy az néhány fejlesztés után toldozott-foltozott jelleget kapjon.

Szerencsés megoldás, ha a lakásból rálátunk az istállóra, illetve a karámokra. Amellett, hogy kellemes dolog mondjuk kávézás közben a lovainkban gyönyörködni, megnyugtató, és időtakarékos is, ha nem kell gyalogtúrát tenni ahhoz, hogy egy pillantást vessünk jószágunkra.

Istállót lehet építeni téglából, vályogból, kőből és fából. Ez ízlés és pénztárca kérdése. Egy biztos: a ló nem igényli a drága épületet, kiválóan megfelel neki a keményfából készült istálló. Láttam már hobbiló számára vasúti vagonból kialakított, a célnak tökéletesen megfelelő boxos istállót.

Az építésnél a vasat a minimális mértékre szorítsuk vissza (gondolok itt elsősorban vasajtókra, és általában minden szögletes, éles, kiálló fémre), a fenyő és egyéb puhafát pedig teljesen el lehet felejteni ott, ahol a ló hozzáfér. (Szétrágja, függetlenül attól, hogy mivel van befestve vagy bekenve.)

A magam részéről pártolom a keményfát mint építőanyagot, mert ez kellemes közérzetet nyújtó természetes anyag, nincs, ezért nem hullik le róla a vakolat, és esztétikus is. Különösen szép, ha lenolajkencével többször beeresztik a frissen épített istállót, mert így az akác is szép sárgás színű marad, és nem szürkül meg, mint kenőanyag nélkül.

A lóistállóba fűtés nem kell, ezt rögtön az elején szögezzük le. A ló megfelelő takarmányozás mellett nem fázik, az egészen komoly hideget is könnyedén elviseli.

Ezzel szemben nagyon fontos számára, hogy nagy légterű és világos legyen az istálló. Nem szabad azokat a még ma is hallható elveket követni, hogy az alacsony, kicsi ablakos istálló a jó, mert "azt könnyebben befűti a ló". Az igaz, hogy befűti, csakhogy éppen az a jó, ha nem fűti be!

Az ablakok legyenek minél nagyobbak (ha nem angol boxról van szó), és a belső légtér minél tágasabb, nagyobb. A futóistállóban vagy a boxon elhelyezett ablaknál természetesen ügyelni kell annak magasságára. Mégpedig annak figyelembe vételével, hogy mi a cél. Ha ún. kitekintő ablakot építünk, amin a ló kidughatja a fejét, annak alsó magassága kb. 130-140 cm legyen, ha az a cél, hogy a ló a fejét ne tudja kidugni, akkor 200-220 cm legyen az alsó párkány magassága.

A kitekintő ablakot célszerű úgy méretezni, hogy a kibújásra azért ne csábítsa a lovat, illetve célszerű úgy kialakítani, hogy a "kimászásra" hajlamos lovaknál ráccsal zárható legyen (5 cm-es rácsközzel, hogy egy csikó patája se férjen közé). Megoldás lehet ilyen esetben az alsó ajtó felett még egy rúd keresztben - a megfelelő résméretek erre is vonatkoznak.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)