Magát a fedeztetést illetve a termékenyítést már a fedeztetési állomásvezetők illetve a termékenyítést az állatorvos szakszerűen elvégzi, bízzuk rájuk.

A mesterséges termékenyítésnek számos előnye van a természetes fedeztetéssel szemben, viszont ezek érvényre jutása egy sor feltételhez kötött!

Egyik előnye, hogy a spermát sokkal könnyebb mozgatni, mint a mént, ennek viszont - friss sperma esetében - földrajzi, távolságbeli korlátai vannak. Nagyjából 30-50 km-es sugarú az a kör egy termékenyítő állomás körül, amit friss spermával kiváló eredményekkel el tud látni. (Függ természetesen a termékenyítésre vállalt kancák számától is.)

Az ennél nagyobb távolságra való szolgáltatás már jelentős kockázatot rejt magában abban a tekintetben, hogy a vizsgálat vagy a termékenyítés esetleg - nyilvánvalóan nem szándékosságból - nem történik meg az optimális időben, így értelemszerűen romlanak a vemhesülési eredmények. Erre megoldás a panzióztatás.

Ez annyit jelent, hogy a kancát a termékenyítő állomásra szállítják, és ott az optimális időben termékenyítik. Így az ovulációhoz közeledve gyakrabban van mód a kancát vizsgálni, és biztosabb eredményt lehet elérni. Leghatásosabb, de időigényes és a tartási költségek miatt viszonylag költséges módszer, amikor a kancát csak bevizsgált vemhesen szállítja el a tulajdonos.

Következő előnye a mesterséges termékenyítésnek az egy ejakulátum oszthatósága, aminek feltétele, hogy a ménnek legyen megfelelő mennyiségű és minőségű spermája (sűrűség, ép spermiumok aránya, szállíthatóság, hígíthatóság). Kedvező esetben egy ejakulátumból körülbelül 10 adag termékenyítő anyag készíthető. Vannak viszont olyan mének, amelyek spermája például csak néhány óráig él az ejakuláció után, ezek nyilvánvalóan nem alkalmasak mesterséges termékenyítésre, vagy nagyon korlátozott mértékben, azaz a spermavétel utáni azonnali termékenyítésre használhatók.

A mesterséges módszer előnye a fertőzési lánc megszakítása, vagyis a kancáról ménre, majd a ménről másik kancára terjedő betegségek nem jutnak át egyik állatról a másikra.

Az ultrahangos vemhességvizsgálat - mint a technológia része - felbecsülhetetlen előnye, hogy a következő ciklus előtt, 16-18 napos korban a vemhesség ténye megállapítható.

Ha a mesterséges termékenyítést választjuk, akkor viszont nehezebb feladat a sárlás otthoni, tulajdonos által való elbírálása, mint ha ménnel próbáltatunk. Vannak ugyanis olyan kancák, amelyek a mén jelenléte nélkül nem, vagy alig mutatnak sárlási tüneteket, sőt, a ménnel való próbáltatáskor is legfeljebb a semlegességig mennek el a durva elutasítástól. Ezek a csendesen ivarzók. Sokat segít, ha jól ismerjük a saját kancánk viselkedését sárláskor, illetve biztosat „mondhat" ilyenkor is az ultrahangos vizsgálat.

Ma még mindig keringenek olyan „szakvélemények", hogy a mesterséges termékenyítésből született csikónak nagy lesz a feje, stb. Ezek természetesen minden alapot nélkülöznek. A vehem szempontjából teljesen mindegy, hogy a hím ivarsejt és a petesejt emberi segítséggel vagy anélkül találkozik, a lényeg az, hogy a megfelelő időben és a megfelelő helyen találkozzanak.

A fedeztetés, termékenyítés után a kancatartó feladata, hogy a vemhesség alatt a kancát megfelelően gondozza, és takarmányozza. Ebben az időszakban különösen fontos a jó minőségű takarmányok etetése, és ugyanakkora hiba a kanca elhizlalása, mint a hiányos takarmányozása. E mellett a tenyésztő figyelje, hogy nem sárlik-e vissza a ló. Ultrahanggal a vemhesség már 14-16-18 napos korban kimutatható, de ez még sajnos nem jelent csikót. A 75 napos vemhességvizsgálat már valamivel biztosabb, de a legbiztosabb, amikor már meg is lehet fogni a csikó fülét - kb. 11 hónap múlva.

A vemhes kancát a vemhesség ideje alatt továbbra is lehet használni, nyilvánvalóan a vemhesség vége felé kíméletesen, de a mozgatás hiánya sokkal rosszabb, mint a normális használat. Szerencsés esetben a következő év tavaszán eljutunk az elletésig...

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)