A ballonkerekű tábláskocsik elterjedése az utóbbi néhány évtizedre tehető.
A különböző anyagú kötőfékfej (kenderzsineg, szíj) és kötőfékszár (kenderkötél, lánc, szíj) az istállóban megkötésre szolgál.
A lovak használatához, erejük igénybevételéhez szerszámzatra van szükség. A kantár főleg abban különbözik a kötőfékfejtől, hogy pofaszíjába zablát csatolunk. A kantár egyszerű csikókantár vagy nagykantár.
A zabla, két végén a zablakarikával, a pofaszíjhoz és a gyeplőszárhoz csatolódik. Hossza a száj szélességének megfelelően 14-16 cm.
A szájba csúszás megakadályozására néha oldallécet vagy gumikarikát is alkalmaznak.
Az érzékeny szájú lovak zablája vastag vagy gumival bevont. A kemény szájú lónak vékony, sodrott élű, rovátkolt, a nyelv felett domborodó zablát adnak. A csikózabla a legegyszerűbb, de a legjobb is. Szájrésze csuklós.
A feszítőzabla kemény szájú lovak megfékezésére és különleges idomításra való. Merev szájrészének két oldalán acélkar van. Az acélkar felső karikájába csatolódik az álladzólánc, az alsó karikába a gyeplőág. Szájrésze csuklós is lehet, ilyen a Pelham-zabla.
Csikókantár, csikózablával; nagykantár, feszítőzablával
Az igáslovak kantárjára szemellenzőt is tesznek, hogy a ló csak előre lásson. A nagy, a rosszul illesztett szemellenző káros, mert megtöri a ló természetes látószögét, por és rovar könnyebben csapódik a szembe, állandóan érintheti a szemet, a szempillákat.
A szerszám részei: Kantár: 1. tarkószíj, 2. homlokszíj, 3. szemzőtartó, 4. szemző, 5. torokszíj,
6. pofaszíj, 7. orrszíj, 8. álladzó, 9. zabla.
Szügyhám: 10. hajtószár, 11. szügyelő, 12. kápa a kápakarikával, 13. hasló, 14. vállszíj, 15. ágyékszíj,
16. farmatring, 17. istrángtáska, 18. tartószíj, 19. szügyelő karika, 20. istráng
"A" helyes szerszámillesztéskor a húzóvonal egyenes, "B" helytelen szerszámillesztéskor a húzóvonal megtörik
A szügyhám részeit a 90. ábra mutatja. Az ágyékszíj és a farmatring nem feltétlen tartozéka a szerszámnak. Az istráng anyaga kötél, bőrrel bevont kötél (gömbölyű istráng), lapos bőr vagy lánc. A visszatartás eszközei: sík vidéken a nyakló, dombos vidéken a tartólánc, a tartószíj, amelyet a szügyelőkarikába (tartószíjkarikába) fűznek, hegyes vidéken pedig a tartószíjon kívül még a csánk felett a fart átfogó farhám. A mindennapos használati szügyhámon kívül igen ízléses magyar díszhámokat is használunk.
Díszes, könnyű magyar szügyhám
Régen nagyvárosi fuvarozásban nálunk is kumetet használtak. Külföldön használata ma is általános. A kumet részei: fa- vagy vasváz, amelyet minden egyedre külön kell alakítani. A "vállpárna", amely a szügyelőt és a nyakszíjat helyettesíti és egyesíti is. A kumet keskeny vége a baltavágás felett, alsó, kerek, széles felülete a szügy felső részén, oldala a lapockatövis előtt, a lapocka dőlésével párhuzamosan helyeződik el.
Igáslovakon, nehéz munkára a kumethám előnyösebb, mint a szügyhám. Szabadabb benne a láb munkája, a mellkas tágulása, a fej és a nyak súlyát is gazdaságosabban használhatja ki a ló. A teher támadáspontja a lapocka forgáspontjára kerül, tehát a lapocka mozgása nem korlátozott.
A szügyhám viszont könnyebb, csatolása gyorsan igazítható a különböző lovakra és olcsóbb. Melegvérű lovainkra mindenütt, a hidegvérűekre pedig a mezőgazdaságban szintén szügyhámot alkalmazunk.
A szerszámzatot minden lóhoz illeszteni kell. Megfelelő hatásfokkal erőt kifejteni csak így tudhat a ló. Nincs olyan szerszám, amely minden lóra megfelelő. Igen fontos az istrángok hosszúságának helyes szabályozása és a húzóvonal egyenessége. Ezen azt értjük, hogy a szügyelő a húzócsatban (istrángcsat) törés nélkül folytatódjék az istrángban. Így nem törik fel a ló marja és így tudja legjobban kifejteni erejét. Az istráng olyan hosszú legyen, hogy a ló csánkja ne ütközzék a hámfába, ha túl hosszú, a kocsi megállása, fordulása nem követi azonnal a lovakét, és a vonóerő hatásfoka is csökken.
A lovak vezetésére, kormányzására való a gyeplő és a hajtószár. Az egyszerű vagy keresztágas gyeplővel a két lovat egyszerre lehet irányítani. A belső keresztág kb. 16 cm-rel legyen hosszabb a külső vezetőszárnál. A "Széchenyi"-szár (francia gyeplő) minden egyes szára külön-külön a kocsis kezéhez fut. A négy szár birtokában a lovak önállóan is vezethetők.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
