Az sose baj, ha egy jól fejlett 2 vagy 3 éves csikó sovány, de az súlyos hiba, ha tétlenségre kárhoztatták, ha petyhüdt, ha nincs kidolgozott izomzata, ín- és szalagrendszere, nem acélos a patája és az állandó tétlen állásban tönkrementek izületei és lábvégállása. Az akkorra kialakult izomrostok száma ezután már kevésbé gyarapodik, tömege viszont gyorsan alakítható.

A szélességi és mélységi méretei a kiadós mozgás folytán tovább nőnek, s az egész teste teljesen megváltozott arányt vesz fel. Alkattípusát ennek az időszaknak a befejeztével lehet csak érdemben elbírálni. Úgy is összegezhetnénk ennek a korszaknak a teendőit, hogy célszerű ridegtartásban, edzett körülmények között nevelődjön tovább a csikó.

A fenti megállapítás még a takarmányozására is jellemző lehet, bár itt mérlegelni kell a következőket. Ebben a korban a fő hangsúly a tömegtakarmányon van. Az ekkorra megnőtt szárazanyag igényt ki kell elégíteni. Ha a csikó éhségérzetét nem elégítik ki, akkor mindent megrág.

Ebben a korban találkozhatunk lépten-nyomon tartási hibával. Erről tanúskodik az agyonrágott karámfa, a szétrágott deszkajászol és ajtó, a lerágott farkak. A csikó, a ló nem faevő, csak erre kényszerítjük, mert éhes, s ha a napi ballasztigényét nem elégítik ki, akkor mindent megrág.

A 2-3 éves csikó, valamint a kifejlett ló fehérjeigényét játszi könnyedséggel lehet kielégíteni. Az enegia-fehérje arány érzékelteti, hogy 1 g, illetve 1 kg emészthető fehérjére mennyi emészthető energia jut J-ban, illetve MJ-ben.

Tehát szinte lehetetlen úgy takarmányozni a két-hároméves csikót, hogy jóllakva ne kapjon napi fejadagjában elegendő fehérjét. Ugyanez vonatkozik a kifejlett ló létfenntartó takarmányozására is. Az idősebb csikó kapjon az egészséges, nem romlott nem földes, nem penészes, nem rothadt szénából, szálasból eleget, hogy jóllakhasson, és bizonyos, hogy az egészen szélsőséges - csak szalma - takarmányozástól eltekintve fajadagjában megkapja a napi fehérje táplálóanyag-szükségletét.

Ha a csikó nyáron jó gyepen legel, ehhez ki kellene használni a vegyes fajú legeltetés lehetőségeit is, s télen elegendő szénát kap, nem mehet tönkre. Viszont ha erősebben mozog, ha előtréningbe vesszük, ha javítani kívánjuk a kondícióját, akkor oda kell figyelni a takarmánymilyenségére és mennyiségére, és ha az silány, akkor adjunk táplálóanyag-pótlásul 0,5-1 kg abrakot. Ám ettől az abrakpótléktól nem lakik jól a csikó, s bár vele táplálóanyag-szükségletét fedezzük, de éhségérzetét nem számoltuk fel, és ha emellett nem kap még elegendő ballasztot, mindent össze fog rágni.

Megengedhető az a gyakorlat, amelyik a takarmányok táplálóanyag-tartalmának a csökkentését a fejadag növelésével kompenzálja. Az ilyen korú csikónak van ideje a nagy tömegű, gyengébb minőségű takarmányból kiválogatni az értékesebb részeket. Így az ínséges években is ki lehet teleltetni az idősebb korosztályokat takarmányszalmával (tavaszi árpa, zab), gyenge minőségű szénával, sőt kukoricaszáron is. De ezt csak kétévesnél idősebb csikóval lehet megtenni. A tavaszi legelőn azután újra pendül az állat, és az ínség kezdetben látható jelei nyomtalanul eltűnnek.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)