Ugyanis földünk lóállományának 1/4-ével ér fel az öszvérállomány (14 925 000). És ez a fajhibrid tovább nem szaporodik (csak egy-két esetben jegyeztek fel ilyet), tehát ahol megszokták, ahol dolgoznak vele, ahol kedvelik, ott kénytelenek újra és újra megvenni az utánpótlást.

Óriási előny ez az eladónak, az előállítónak, pusztán a jó kereskedelmi kapcsolat, a piackutatás a tét. És nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy csak egy ideáról van szó. Az 50-60-as években Tangazdaságunk nagyban állított elő öszvéreket.

Az olasz kereskedő mindig megvette az egész bemutatott kollekciót, egyre figyelt csak - elkapva a hátulsó lábát az öszvércsikóknak -, nem rúg-e, mert ahova eladta, ott "a családban élt az öszvér és gyerekek voltak körülötte".

Azok az országok, amelyek akkor használták az öszvért, ma is tartják e szokásukat: a Földközi-tenger környéki államok, Közép-Kelet, Dél-Amerika.

Ha kapós volt az öszvér, miért hagyták nálunk abba a előállítást? Ennek fő oka az volt, hogy az eladó akkor nem volt érdekelve az export eladásban, a másik érzelmi probléma, amelyről alább bővebben lesz szó.

Az öszvérrel szembeni kívánalom: nagy legyen, erős csontú, élénk, kitartó (a többi jó tulajdonsága már a hibrid voltából folyik), és a lóöszvér a mulus után van érdeklődés, amelynek az anyja ló. Milyenek legyenek a partnerek?

Beszéljünk először a szamárról. Nekünk nincsenek olyan nagy szamaraink, mint amilyet ez a módszer megkíván. Igaz ugyan, hogy az öszvér testi felépítettségére az anya hatása a nagyobb, de a szamár megválasztásával elronthatjuk, amit a kancával elő akartunk mozdítani, illetve a megfelelő mén megválasztással fokozhatjuk a kívánt forma előállításának biztonságát.

A nálunk tartott kis testű szamarak nagymértékben csökkentik az öszvér nagyságát, erősségét, szilárd testét (hasonlóan, mint a póni lófajták). Európában három szamárfajta van, amely előnyt élvez az öszvér-előállítás terén: a poitoui, a katalán és a martina-frankai. Az utóbbi az elérhetőbb. Ilyet hoztak már be hozzánk, ilyennel dolgoztunk eredménnyel.

A szamár fajtatiszta tenyésztésben 365 napig vemhes. A csikója melegigényes. A szamármén libidója is kifejezettebb nyáron, mint téten. A szamár két vad őstől származik: az afrikai vadszamártól és az ázsiai vadszamártól (a félszamarak közé sorolják ez utóbbihoz tartozó nyúlánkabb, karcsúbb onagert, kulant, kiangot, valamint a dzsigetajt).

A nálunk honos szamarak kis testűek: 1,00-1,20 cm magasak, 200 kg súlyúak. A fentebb említett nagy testű szamarak 135-145 cm magasak, 20-22 cm szárkörméretűek és 400-450 kg testsúlyúak.

Az öszvér-előállításra használt szamár jó, ha lócsikók között nő fel, így biztosabban fedezi a lókancát. Előfordul, hogy a szamármén válogatós, ehhez tudni kell, hogy ennek ellenére minden lókancát be lehet vele fedeztetni, ha színre válogat, akkor olyan színű lókancával készítjük fel, amelyet kedvel, és a mellette álló egyedet fedeztetjük. Hasznos ismertetni az általunk gyakoroltatott fedeztetési módot:

• A szamárral nem szabad próbáltatni (bár lehet). Hangja elriaszthatja a kancát, haraphatja, veri a kancát.
• Csak nagytürelmű ember bánjon és fedeztessen vele.
• A látványosság a fedeztetéskor kizárva, ugyanígy a gyerekek is.
• A lóménnel próbáltatott, jól sárló kanca mögé állítjuk a szamármént 2-4 méterre (ne közelebb, mert sokszor ez az eredménytelenség magyarázata).
• Nyugodt várakozással 5-30 perc múlva fedezni fog.
• A hidegre érzékeny.
• A durva bánásmódra igen érzékeny.
• Téves megfigyelés szülte azt a közhitet, hogy fenyítéssel (ráütéssel) felkelthető a libidó és fedezni fog. Ez csak elriasztja. A megfelelő várakozás után rászánja magát a fedezésre.
• A rossz kondíció és durva bánásmód mellett ne várjunk eredményt.
• A szamárméntől is nyerhető mélyhűtésre alkalmas sperma. Ez eddig nem kihasznált terület!
• A szamármén naponta rendszeresen dolgozzon, de ne gyerek prédájára adjuk.

Milyen kancát használjunk öszvér-előállításra? Öszvér-előállításra használhatók:

• a sodrott kancák,
• a hidegvérű kancák és
• az erős csontú, széles félvérek.

Ez a faj keresztezés elfedi a melegvérű lovaknak azokat a hibáit, amelyek alkalmatlanná tehetik azokat a fajtatiszta továbbtenyésztésre: patahibák, lábvéghibák, pókok, alkati hibák.

A keskeny, túl finom, ideges kancák nem adnak munkabíró öszvéreket, az ilyeneket nem veszik meg.

Szokás, hogy a tartósan meddő kancát szamárral fedeztetik, és ha egyszer termékenyül (biztosabban termékenyül, mint lóméntől), a továbbiakban rendbejön és ismét lótenyésztésre fogható.

Az öszvérvemhet a kanca 340-345 napig hordja. Az öszvércsikó fázékony. Többször előfordul, hogy 1-2 napos korában ikterusban elpusztul. Ha erre gyanú áll fenn, ellés után 2 napig ne hagyjuk az anyja tejét szopni (maradjon alatta, de kössük be a kanca csecsét), s tehéntejjel itassuk a csikót. Ezután már veszély nélkül szophat.

Az öszvércsikó különben mindenben hasonló a lócsikóhoz, különbség talán, hogy kevésbé falánk az abrakra. Ezért önetetőből is etethető. A csöves darált kukorica igen jó abrakja.

A fentiek szerint megtervezett öszvércsikók gyors fejlődésűek, 16-18 hónapos korra 148/165 cm magasak, 160-170 cm övméretűek, 19 cm szárkörméretűek és 300 kg súlyúak. Ekkor már kocsiban is taníthatók, kétéves kor után "üzembiztos igás" állatként értékesíthetők.

Az öszvér az a haszonállat, amelyik húz, mint az ökör, gyors, mint a ló, és igénytelen, mint a szamár. Igen ellenálló, az öszvérfogat minden időben "állja a sarat". Nem betegszik meg. Ezek bizonyára elgondolkodtatják a magyar gazdálkodókat is.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)