Akhal-tekini
3000 éves fajtának tekintik, az egykori türk ló egyenes leszármazottja. Igen nemes, tetszetős küllemű: feje egyenes, száraz, nyaka gyakran szarvasnyak, amit igen laza tarkóval "ellensúlyoz".
Lábai szárazak, acélosak. Roppant kemény, elnyűhetetlen, hosszú élettartamú lovak. Szintén van populációja Magyarországon.
Andalúz
A spanyol-nápolyi fajtacsoporthoz tartozik, a spanyol bikaviadalok kedvelt lova. Jellegzetes feje, magasan illesztett nyaka, akciós mozgása, dús sörénye és farka, imponáló megjelenése tette kedveltté, a hobblótartók között az utóbbi években. Szintén található belőle néhány egyed Magyarországon.
Fríz ló
Már hazánkban is található belőle néhány egyed. Rendkívül jellegzetes fajta, fekete színe, bokaszőrökkel díszített lába, szép feje, magasan illesztett nyaka és rendkívül látványos, akciós mozgása révén vált közkedveltté. Lovagolják is, de elsősorban kocsiló.
Hunter
Inkább típusnak tekinthető, mint önálló fajtának. Az angliai falkavadászatokra tenyésztett ló, anyai oldala nehéz igásló, apja angol telivér.
Kladrubi
Csehország híres lófajtája, barokk stílusú, a lipicaihoz nagyban hasonló kocsiló. Szürke és fekete színben tenyésztik.
Luzitano
Gyakorlatilag nem különbözik az andalúztól, csak Portugáliában tenyésztik. Szürke és pej színben a leggyakoribb.
Quarter horse
A western stílusú lovaglás térhódítása maga után vonta nálunk is a quarter horse terjedését. Amerikai lófajta, szelekcióját a rövid távú, egy negyed mérföldes versenyek jelentették. Kialakulása során a cowboyok spanyol eredetű kancáikat keresztezték megfelelő angol telivérrel.
A western stílus különböző versenyeiben használják, mellette természetesen kiváló hobbiló is lehet. Jellemzője a hihetetlenül erős far, ami a robbanékony mozgást teszi lehetővé.
(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)
Hozzászólások
és a hidegvérűek meg "durvák, parasztosak, órmótlanok, bunfordiak,…stb…"
ENNYIT A "SZAKSZERŰSÉGRŐL ".
Ez már a szánalmashoz is kevés színvonal!
nagyon nagyon tetszett!!!!!!! !
ahol a szokásos helyszíni bejárás után jegyzőkönyvírás ra és kiszállási jelentés írására
került sor. Ezekben leírtam, hogy ilyen fajtát – mármint magyar fakó – nem ismerek,
azzal meg végképp nem értek egyet, ha már ló fajtatanból hiányosak is az ismereteim,
hogy az elsődleges célként megfogalmazott fakó szín „rögzítésére” és szaporítására
olyan idegen fajtákat használjanak, mint az achal-tekini (remélem jól írtam) – bár e
fajtában igen gyakori a fakó szín –, és kizárólag ennek a célnak alárendelve később egy
sárga csehszlovák import mént. A ló színöröklése egy külön tudomány. A történet vége
az lett, hogy ha néhai Kovács Iván (Isten nyugosztalja) nem mondja nekem azt, hogy ha
ezeket a papírokat a megjegyzéseimme l leadom, akkor nem sokáig fogok a cégnél
dolgozni, akkor lehet, hogy ezeket a sorokat most nem én írom. Később mégis
megszűnt ez a tenyészet, mint ősi magyar fakó, és sporttípusú magyar félvérként adott
kiváló lovakat a fogatsportnak.”( http://www.a gr.unideb.hu/kiadvany/bodo/Koppany.pd f)
“ábrándoztak”, valamint keleti származású is “kellett hogy legyen”, -
hiszen “a magyarok keletről jöttek”, - az Ahal-tekin fajta jött számításba
keresztezési alanynak, amely “nemes” is, és keleti származású is.
- Kétségeim: Ha szinte családtagként tartott állat volt /Szontagh A.,
1977/, és most is az türkmén hazájában, ehhez képest hogyan értendő
az, hogy megszokta a “nomád környezetet” /Szontagh A., 1977/. (Egyrészt
a tartásmód szokott nomád lenni és nem a környezet, másrészt a
“családtagként tartott” állat már semmiképpen sem “nomád” tartású,
hiszen sátrakban, védett mikrokörnyezetb en tartották az Ahal-Tekin
lovakat.) Ráadásul “sokan” “nehezen kezelhető fajtának tartják”
/Szontagh A., 1977/, azzal szöges ellentétben, amit egyik jeles
tenyésztője állít, azaz hogy “ez egy szelíd kezes ló” /”bálint-kerepesi”,
1997/ - Fentiek ismeretében különösen vicces feltételezés, miszerint
“ahalok voltak a magyarok lovai”, de még az is kétes, hogy a “magyarok
lovai között bizonyára előfordultak ahalok is”, azaz, a Kara-Kum sivatag
170-180 cm marmagasságú csodálatos “Ahal-tekin” fajtájú lovai;
-ásatási anyag nem igazolja tömeges használatukat, vagy
előfordulásukat .(Kisiskolás gyermek makacs vágyakozásnak tartom azt
az álláspontot, hogy lovaink ősei “nemes” származásúak, és hogy “igenis
ahalokon vonultak a magyarok”.) Ha szereztek is cserekereskedel em
útján ilyen lovat eleink, hamar kiderülhetett hogy használhatatlan ok
számukra; vagy megfáztak és ebbe pusztultak bele, vagy eltört a lábuk,
ami nem is csoda, lévén igen megnyúlt és magas állatok.* **
- *“Musztafa sem az öregségbe pusztult el, hanem eltörött a lába” /”bálintkerepesi ”,
1997/ (Musztafa egy 1970-es évekbeli ménimportból származó ló, amely egy
ideig a Cseppentõ Attila-féle lovasbemutató lóállományában volt Ópusztaszeren.
- **Bár a kirgizeknél is előfordul az ún. tekin, amely hosszú testalkatú, nem izmos,
magas lábú, hosszú nyakú, kicsi és száraz(hústalan )fejű és vékony, finom bőrű fajta.
Legnagyobb hibája az, hogy kényes, és az időjárás iránt igen érzékeny, amely miatt
istállózni kell.(!) Egyetlen előnye, hogy pihenés nélkül 30 km-nél nagyobb távolságot is
befut./Tagán G.,1937/
Az ősmagyarok kislovakkal közlekedtek és jóval régebbi fajtán mint az akhal teke. A legújabb ásatásokkor kistestű lovak csontvázait találták a sírokban. Pontosabban csak a lábszárakat és a koponyát, ugyanis csak ezeket helyezték a halottak mellé. Az eredeti őslovak mind egytől egyig kistestű lovak voltak. Tarpán, Konyik, Hucul, stb…
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.