A természetesen szép, dús sörény mindig szép látványt nyújt, ha egyenletes, és szépen ápoltan, természet adta módon díszíti a lovat.

A sörény kopaszra nyírása indokolt lehet sportlovaknál, hogy munka közben ne zavarja a lovast, vagy abban az esetben, ha a ló mondjuk a karámon kidugdosva a fejét, a sörény egy részét mindig eldörzsöli. Ez csúnya, akkor inkább egy kiállítás vagy szemle előtt kopaszra kell nyírni.

Talán a legkevésbé szép a növésben lévő sörény, ami néhány cm, és az ég felé meredezik, esetleg a teteje éppen kezd visszakonyulni. Ilyen "tarajos sül" frizurával nem ajánlatos kiállításon megjelenni egy lóval.

Szemléken szoktak azzal próbálkozni, hogy a ló sörényét lenyírják, de a nyak közepe felé haladva néhány centiméternyit fokozatosan meghagynak, majd a mar felé ismét fokozatosan kopasz a nyakéi, ezáltal próbálva olyan hatást kelteni, mintha szépen ívelt nyaka lenne a lónak.

Ezt a trükköt a sötét lónál 50-100 méter távolságból a felületes szemlélő "beveszi", de a bíráló bizottság nem, és a nyak megítélésénél az így nyírott sörény semmiképpen sem jelent plusz pontokat.

A farok nyírása, fazonírozása esetében is különböző szokások vannak. Az angol telivérek farkát pl. a csánk magasságában szokták egyenesre nyírni. Ez a fajtához illik, szép is ezeken a lovakon. Egyes külföldi fajtáknál szokás a farokrépa körül a szőrt lenyírni, ezáltal egy kicsit zászlósabb faroktartást szimulálni, de a lóval szemben mindenképpen kitolás, hiszen a farokrépa dús szőrzete a végbélnyílást és kancáknál a pérát hivatott védeni. Hagyományos magyar fajtáknál semmiképpen sem szokás.

A legáltalánosabb, ha a farok szőrzetet a természetes csepp alakúra fésülik, ha túl hosszú, akkor kissé megtépik. Szerintem a legszebb a dús, csepp alakú, hosszú, kissé zászlósan hordott farok - de ez természetesen ízlés dolga. A hagyományokat azonban célszerű tiszteletben tartani.

Jó időben le lehet mosni az egész lovat is. Fontos viszont, hogy utána a napon sétálva szárítsuk meg (vannak persze már infralámpás lószárítók is nagyobb sportistállókban), mert ha fürdetés után nedvesen visszavezetjük a hűvösebb boxba, akkor könnyen megfázhat. Ha megszáradt, semmi baja nem lesz, de a tűző naptól a szőr veszít fényességéből.

Sportlovakat szokás télen és tavasszal nyírógéppel megnyírni. Ennek jelentősége, hogy a ló munkában nehezebben izzad meg, és hamarabb megszárad, viszont ilyenkor a melegítés alatt, a lesétáltatáskor, és az istállóban takaró alatt kell lennie a lónak, hiszen természetes hőszigetelésétől megfosztottuk. Természetesen a szőrszálak felborzolásával bizonyos hőszabályozási mechanizmus még működik, de ha kevés a szőr között lévő levegő, akkor ennek hatása is csekély. A nyírás a télen is sportszerűen lovagolt lovaknál lehet indokolt.

A nyírásnak több típusa is van. Lehet a lovat füle hegyétől a pártaszélig megnyírni. Ennek előnye, hogy egyszínű marad, hátránya, hogy a lábakról, az inak fölül is lenyírjuk a szőrt, ahol annak bizonyos fokú védelmi szerepe van, és ott úgysem izzad a ló. A másik lehetőség, hogy a ló fejét és lábát nem nyírjuk meg. Ez praktikusabb megoldás, viszont így a ló "foltos" lesz. Van, aki a nyereg alatt is meghagyja a szőrt. Olyan módon is lehet nyírni a lovat, hogy csak az izzadékony, nagy izomfelületeket nyírjuk meg.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)