A csikókori jó fejlődést azért fontos havonta vagy negyedévente méréssel ellenőrizni, mert ha lemaradást észlelünk, igyekeznünk kell megszüntetni az okát, ugyanis a csikók nem képesek a nagy lemaradást később bármilyen jó tartás, takarmányozás mellett behozni.

A gyakran hallott mentegetőzés, hogy a lemaradt választott, vagy éves csikó majd később pótolja hátrányát, tévedés: a csökött csikó csökött ló marad.

A kifejlett ló méretére szükségünk lehet: törzskönyvezéskor, a marhalevél azonosításakor, a fogatpárok összeválogatásához és a fajta továbbvitelének ellenőrzéséhez.

A méret felvételekor pontos adatokra törekszünk, tehát nem lehet, nem szabad elnagyolni a mérést. Fel kell készülni reá és először jól meg kell választani a megfelelő helyet. Mérni csak egyenes, száraz, kemény talajon szabad. De nem jó az istálló középútja, mert ott nincs elegendő tér a nyugodt munkához és balesetveszélyes is lehet.

Kocsi előtt se mérjünk, mert a szerszámzat zavarhat. Nyugodt környezetű, szabad helyre vezetjük a csikót, a lovat, és négy lábra szabályosan felállítva végezzük el a mérést.

A felvezetéshez feltétlenül szükségünk van egy segítőre, aki csak az állat felállításával törődik. Lehetőleg bal oldalról mérjünk, mert az innen jövő megközelítést szokta meg a ló. Mind a négy lábát egyenletesen terhelje meg, ne pihentesse egyiket sem. Az úgynevezett nyitott állás kívánatos, amikor a bal elülső láb kissé előreállított, a bal hátulsó pedig kissé hátra. Fényképezéshez is ez a jó felállítás, s a ló bal oldalától 4-6 méterről történjék a felvétel, emelt fejtartás mellett.

Marmagasság (A)

A marmagasságot kétféle eszközzel mérik, szalaggal és bottal. A botmérték a hitelesebb, mert azt nem befolyásolja a kondíció, az izmoltság, a mellkas dongássága. Ugyanakkor a szalagmérce egyszerűbb, mert a zsebben elfér és olcsóbb, mint a mérőrúd. Ha csak egy méretet tüntetnek fel a marmagasságra, akkor az szalagméret, mert régen csak azt mérték.

Ha mind a szalag, mind a botmérték ismert, akkor a bot/szalagmérték szerepel. Az első a kisebb, a botmérték, a második a nagyobb, a szalagmérték. A két méret között - egyede válogatja - 6-14 cm a különbség.

A szalagmérce speciálisan impregnált, nem nyúló anyag, amelyen fél cm-es a beosztás és a "0" pontnál fémrész van. A marmagasságot a mar legmagasabb pontjának a talajig mért függélyes távolsága adja (lásd az ábrát). A botmértéket ugyanígy vesszük fel fél cm-nyi pontossággal.

Övméret (B)

Az övméret a mellkas fejlettségét hivatott érzékeltetni. Közvetlenül a lapocka mögött, a legkisebb körméretnek megfelelően függőlegesen mérjük, tekintet nélkül arra, hogy a marból belekerül-e valami vagy nem. Ha a megadott helyen felfektetjük a szalagot s kissé vongáljuk, beáll a legkisebb méretre. Fél cm pontossággal mérjük.

Szárkörméret (C)

A szárkörméret a csontozat vaskosságát mutatja. A lábszár (a lábközép) az a testtáj, ahol a legkevesebb külső körülmény zavarja a csontvastagság megmutatkozását. A bal lábszár felső harmadának alsó határán, a legvékonyabb helyen feszesre húzott és vongált mérőszalaggal mérjük. Ha kóros elváltozás van a bal száron, akkor a jobb száron vesszük fel a méretet, de ezt feljegyezzük. Mindkét szár kóros elváltozása esetében nem mérjük a szárkörméretet. A mérés eredményét negyed centi pontossággal rögzítjük.

Törzshosszúság (D)

A gyakorlat ritkán méri a törzshosszúságot. Bottal kell mérni és ezért a kivitelezése is bonyolultabb. A törzs hosszú vagy rövid voltáról ad képet. A vállízület elülső vége és az ülőgumó hátulsó vége a két határpont, amelyek függélyes vetületének vízszintes távolságát mérjük fél centi pontossággal. Tudományos vizsgálódásokhoz még sok egyéb méretet is felvesznek.

A súlymérlegelés azért fontos, hogy ellenőrizni lehessen a takarmányozás helyességét és a munkavégzés nagyságát, csikóknál pedig a fejlődést. Az ajánlható, hogy havonta mérlegeljék a kifejlett lovat, ha lehet a csikókat is. Problémát az okozhat, hogy nincs mindenütt hídmérleg. Kényszerhelyzetben a tizedes mérleggel is lehet nagy állatot lemérni úgy, hogy annyira a földbe süllyesztjük a mérleget, hogy lapja szintben legyen a talajjal, s külön lemérjük az állat két elülső lábát, majd a két hátulsót.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)