Ha a másfél éves csikó alacsony s emellett még telt formát is mutat, széles és mély "formás kis ló", soha nem lesz belőle még közepes nagyságú felnőtt sem, megmarad ilyen alacsonynak.

Előfordulhat az az eset is, hogy igen jól takarmányozták a csikót, de mindig le volt kötve, tétlenségre kárhoztatva.

Az ilyennek a magassági méretei megfelelőek, de az egész egyed alkata puha, petyhüdt, ízületei beszűrődöttek, s végtagjai nem szikárak, izomzata nem kidolgozott.

Ez a puha nevelés szem elől tévesztette, hogy a ló fizikai erejével hasznosít, s mindennél fontosabb a kidolgozott izomzat, az acélos ín és szalag, a kompakt csontozat.

A nagy lovat általában jobban kedvelik, mint a kisméretűt. A szolidabb méret az arabnál, a hobbiból tartott kislovaknál kötelező, a pónik pedig határozottan kicsik.

A modern ügetőfajta is inkább szolidabb méretű. De a többi fajta esetében a nagy lovat kívánják. (Némely fajtánál a gazdasági típus középnagyot és széles formát jelöl.)

Miheztartás végett érdemes átnézni a táblázatot, amely a mezőhegyesi félvér és nóniusz fajták bottal és szalaggal mért marmagasságát mutatja.

Általános szabály, hogy a csikó előbb magasságban nő és másfél év után mélyül, majd szélesedik. Éppen ezért a másfél éves csikó a kifejlett ló arányaihoz szokott szemnek aránytalannak tűnik. Helyes tehát az a gyakorlat, amelyik azt mondja: dönts a csikó sorsáról választáskor, hogy felneveled-e vagy nem, ezután a meghagyottakat etesd és edzetten neveld 3 éves koráig és akkor bíráld el, hogy mi lesz belőle.

Ehhez csak egyetlenegy hozzátennivaló van: ha közben selejtezési hibák lépnek fel a csikón (csökött, elmaradott, csánkpókos, súlyos mozgáshibás, vak), akkor ne tartsuk tovább, hanem mielőbb szabaduljunk meg tőle.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)