A pata csontos vázát a pártacsonttal ízesült patacsont és a nyírcsont alkotja. Ezeket teljesen bezárja a szarutok, amely alatt a vérerekkel, idegekkel gazdagon ellátott irha van.

Bőralatti kötőszövetet a pártában, a talpon, a félkör alakban körülfogott nyírban és a bőrrel, szőrrel fedett sarokfal felett hátul a kidomborodó sarokvánkosokban találunk.

A szarutok három rétegből áll: fedőréteg, oszlopos réteg és lemezes réteg. A fedőréteg a párta közelében marad csak meg és a szegély irhájáról nő lefelé. (Ha beáztatjuk a patát, e réteg világosabb és puhább állománya jól szembetűnik.)

Az oszlopos réteg a párta irhájáról nő lefelé. Ez alkotja a szarufal látható részét. A lemezes réteg a fal irhájának lemezein képződik és belülről kifelé nő.

A szarutalp a talp irhájáról nő lefelé. Ahol a fal és a talp szaruja találkozik, ott képződik a fehérvonal, amely színében és lazább állományában tér el a talp és a fal szarujától. A kovácsnak ez a fehérvonal a figyelmeztetője, hogy ezen belül szöget verni nem szabad, mert különben elevenbe megy és sántít rá a ló. A falnak három részét különböztetjük meg, hogy arányaiból jól eligazodhassunk: hegyfal, oldalfal, sarokfal. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az elülső patán 3:2:1, a hátulsó patán 4:3:2. Az elülső pata tehát laposabb és itt a hegyfal a vízszintessel 50-5°-os szöget alkot, meredekebb a hátulsó pata, amely 55-0°-os.

A párta alatti szaruszegély a pártaszél, a talajjal érintkező alsó rész pedig a hordozószél. Ha a talpat felemelve vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a fal szaruja a sarokélben a talp felé befordul és a saroktámasztót alkotja. Ennek a kapaszkodásnál, az eltolásnál, a pata mechanizmusánál van nagy szerepe. A patkolásnál fontos rá ügyelni.

Lábvégalakulások: a) szabályos állású csüd és a pata az elülső lábon,
b) szabályos állású csüd és pata a hátulsó lábon, c) puha csüd és hegyesszögű pata,
d) meredek szögelésű csüd és bakpata, e) puha csüd, bakpata, medvecsüd

A szarunyír nyíl alakú rugalmas szaru, amely a két saroktámasztó és a szarutalp két szára közé beékelődött. A nyír hegyét, testét, a két ágát és a két oldalsó, valamint a középső nyírbarázdát különböztetjük meg. Amikor a ló megterheli a lábát, a szaru legrugalmasabb része, a szarunyír két ága támasztja alá a szaru tokját és lehetővé teszi, hogy a szarutok táguljon. Ezt a mozgást a pata mechanizmusának hívjuk. A patának erről a tágulásáról a levett régi patkón fellelhető fényes csík győzhet meg bennünket. Ez a hegyfalon vékony, hátrafelé elszélesedő. Ez annak az igazolására is használható, hogy a patát szakszerűen patkolták-e meg.

A szarufal lefelé havonta 1 cm-t nő, s a vastagsága a hegyfalon 8-12 mm, vékonyabb az oldal- és a sarokfalon és a legvékonyabb a pata talpán (3-4 mm).

A pata fentebb leírt jellemzőin túl vizsgálni kell a szabálytalan és kóros alakulásait, mert azokat vagy javítani tudjuk, vagy lehetetlenné teszik a ló tartós munkavégzését.

A pata nagysága arányos legyen a test tömegével. Sem a túl kicsi, sem a túl nagy pata vagy a terült pata nem kívánatos.

A részaránytalan, a szűkült pata nemcsak azért nem kívánatos, mert nem egyenletes a kopása, hanem azért sem, mert ezek is (mint általában a pata alaki hibái) nagy biztonsággal öröklődnek.

A pata talpi felülete: hordozószél a) a hegyfalon, b) az oldalfalon, és c) a sarokfalon, b) a fehérvonal, d) a talp teste, d') a talp szára, e) saroktámasztó, f) a nyír hegye, g) a nyír szára, h) középső nyírbarázda, i) oldalsó nyírbarázda

A teletalpúság gyakori patabetegsége a hidegvérűeknek. Ennek a talpi felülete lefelé domborodik. A talp szaruja és a nyír a hordozószélnél mélyebben helyeződik, ezért könnyen lesántul a ló. Ha a falnál elválik a szaru a talptól, üresfalú pata képződik.

Rokkant pata esetében irhagyulladás után a szarutok és a patacsont közötti összeköttetés meglazul. A patacsont lefelé süllyed, a párta hullámosan bemélyed és a szarutok deformálódik, szabálytalan gyűrűzöttség is kialakul.

A bakpata meredek, patkolással javítható. Csikókorban félhold alakú patkóval rendbe hozhatjuk, bár lehet, hogy öröklődik. A törékeny pata szaruállománya száraz, könnyen repedezik.

Medvecsüdű a végtag, ha a bakpata feltűnően puha csüddel társul. A hegyesszögű pata lapos, sarokfala jóformán nincs is. Kardállású lovon gyakori.

Megszüntethető patahibák

A párhuzamos gyűrűzöttség a hegyfalon vagy betegség vagy helytelen takarmányozás következménye, így ez korrigálható és lenő.

Szarurepedéskor a fal szaruja a szaruoszlopok irányában felületesen vagy egészen az irháig hatolóan bereped. Lehet végigfutó, lehet pártaszéli és lehet hordozószéli repedés. Gyógyítása: a repedést kiszélesítjük, kitisztítjuk és a felső végét haránt irányban bevágjuk. Ez később lenő és felette ép szaru képződik.

A szarucsorba haránt irányú repedés. A pata lenövi.

Nyírrothadáskor a szűkült pata hátulsó részén szaruoldó baktériumok telepednek meg. A helyes patkolás, az alom és a pata tisztán tartása megszünteti a bajt. Nyírrák a nyír állományának kenőcsös, bűzös s az irháig terjedő gyulladása. Állatorvosi kezelés szüntetheti meg. Nem tévesztendő össze a még súlyosabb, sejt-burjánzásos valódi rákkal.

Vérfolt a talp vagy a nyír zúzódásos, véres beivódása. Pihentetéssel elmúlik. Megszegelés, ha a kovács a patkószeget az "elevenbe", az irhába veri vagy túl közel hozzá, és nyomja azt. Patkolás után keletkező hiba, sántít rá a ló. Ha a szög kihúzásakor vérzik, akkor megnyilallásról, ha nem vérzik, úgy szegnyomásról beszélünk.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)