A fiatal, néhány hónapos csikót esetenként bizonyos kezelésekhez (féregtelenítés, lázmérés, bélyegzés, esetleg a kötőfék első alkalommal való felhelyezése, oltás stb.), vagy egyéb okból meg kell fogni, „rögzíteni" kell.

Ezt határozott, gyakorlott mozdulattal a csikó kb. hat hónapos koráig egy ügyes, jó fizikumú ember meg tudja tenni, a következő módon.

A csikó lehetőleg legyen a boxban. A gondozó a csikó egyik válla mellé áll, simogatja, nyugtatgatja.

Amikor a csikó olyan módon helyezkedik el, hogy orrával az egyik sarok felé áll, valamelyik boxfal mellett, akkor gyors mozdulattal egyik kézzel megmarkolja a csikó egyik fülét, másikkal a farokrépa tövét, amit felfelé „visszatör", közben testével a falhoz szorítja a csikót.

A csikó előre menekülését megakadályozza a sarok, az oldalra menekülést a gondozó és a másik oldalon a fal, a hátrafelé menekülést pedig a feltört (felhajtott) faroktő.

Gyakorlott ember ilyen módon egy pillanat alatt akár 6-7 hónapos csikót is egyedül meg tud fogni, nyugodt állatot akár a szabadban, karámban is.

A kezelés elvégzése után a csikót elengedjük, közben megnyugtatjuk, simogatjuk. Az így megfogott csikó sokkal kevésbé fog félni, mint amelyiket szakszerűtlen módon félórákon keresztül üldöznek körbe-körbe a boxban vagy a karámban, míg végül nagy nehezen vadnyugati módszerekkel lelasszózzák és négyen-öten valahogy legyűrik.

A ménesben tartott tenyészkancák ápolása természetesen nem olyan napi feladat, mint a munkában lévő lovaké. Ha megfelelő módon tudnak saját maguk tisztálkodni, azaz hemperegni, fatörzsnél, karámfánál vakarózni, akkor az ő ápolásuk nagyjából a pataszabályozásra és pataápolásra szorítkozhat.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)