Én az első futószáras vágta után, úgy döntöttem, hogy mindig hordok gerincvédőt, még a legnagyobb melegben is.
Nem ment a ló egész héten, mikor először vágtáztam és úbakolva indult el.
Visítottam egyet, mert már láttam, hova fogok repülni. Csodák-csodájára nem estem le, de megállította a lovat az oktatóm.
Mondta, hogy vágtázzunk újra, mert ha nem többet nem fogok.
Rákészültem és egész jól ment, de másnap már mentem is a Nagy Lovasba gerincvédőt venni

.
Egy darabig még vágtáztam futószáron, aztán kértem az oktatómat, hogy inkább had menjek osztályba, mert nem attól félek, hogy lesek, hanem úgy érzem eldől a ló

.