2011.12.29 16:43:05

Dusnoki Patrik

Boldog  Új Évet!

2011.12.26 08:50:41

Treszner Patrícia

Mersi Lady

2011.12.24 11:11:58

fruzsina

Sziasztok!

most napok óta rosszat álmodok...

1: Azt álmodtam,hogy terepre mentem , lemaradtam és eltévedtem.

2: Deréktól lefele lebénultam és utána nem tudtam lovagolni...

3: Hapsival mentem terepre és folyton ledobott..

Nem tudom, miért, de Hapsival mindig rosszat álmodok...Szerintetek van ennek valami jelentése?

Bocsi,hogy ilyen hülyeséget blogba írok, de moszály megosztanom...:)

 

2011.12.23 21:02:58

Tóth Eszter Kató

Sziasztok! Először is nagyon kellemes ünnepeket kívánok minden kedves fórumlátogatónak!

Hoztam néhány nem túl jó minőségű képet a ma délelőttről. Kacajnak végre kezd ellazulni a tarkója, nagyon örülünk neki!

 Munka:

Csak úgy:

 

Leestem guggolás közben.. :D :

 

Ez nagyon aranyos!!!! :

 

 Várom a véleményeket,építő kritikákat! Boldog ünnepeket mindenkinek!!!! 

2011.12.23 08:12:42

Kiss Mercédesz

" Kívánd,hogy mindaz,amit ma éjjel gondoltál,

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután.

Kívánj igazi ünnepet,kívánj igazabb életet,

 Békés Karácsonyt midekinek ! "

                    Révész Sándor költeménye.

Részemröl,kívánok Istentöl megáldott Boldog Karácsonyt minden fórumos barátnöimnek ,barátaimnak !

Köszönöm mindenkinek,aki melletem ált ,aki jótanácsokkal engedett utamra .

Köszönöm mindenkinek aki megrótt,mert az is egy lépés volt előre.

 Köszönöm a fórum szerkesztőinek,mert alkalmat adott ,hogy annyi csodálatos embert ismerjek meg.

Köszönöm Istennek,hogy Titeket ,barátaim ,az életembe hozott .

Adjon Nektek jó egészséget,jólétet,örömöt ,boldog lovizásokat , sok szeretet lovaiktol ,élménydús emlékeket.

Legyetek mind velem a Szent estén !

Boldog Karácsonyt !

őszinte szeretettel 

Mersi

2011.12.20 16:14:49

Tóth Zsolt

Időnként, (az ideálisnál mindenképpen sűrűbben) rám szokták bízni az öcsém 7 éves kislányát, ha már végképp nincs más, aki vigyázzon rá. Ez nem pont nekem való feladat, jobban szeretem a nyugalmat, márpedig ez a gyerek elég idegtépő tud lenni. De a múlt pénteken, még számomra is meglepő módon, önként vállaltam a gyerekfelügyeletet. Sőt, igazából kölcsönkértem egy kis illegális gyerekmunkára.  
Ugyanis már kora reggeltől a lovak téli beállójának a tetejét csináltam, a tetőlemezeket csavaroztam fel. Egyszercsak csörgött a telefon a Lili hívott, elmesélte,hogy csomagot kapott  amiben több kisebb csomag is volt, amik fel vannak cimkézve, hogy melyiket kell a szülinapján, és melyiket karácsonykor kibontani, meg, hogy neki már őszi szünet van a suliban, meg hogy bla-bla... Elég nehéz ilyenkor letenni, de azért sikerült, mondtam, hogy sok a dolgom. Ekkor még nem gondoltam, hogy jó helyen lenne nálam a kölök, de miután a következő negyedórában kb 25-ször másztam föl-le a létrára, eszembe ötlött, hogy nem is lenne rossz, ha valaki adogatná nekem a csavarokat, meg ami éppen kell, még akkor sem ha az illető egy idegesítő kis törpe. Ezért aztán felhívtam a Muttert, hogy hogy kéne egy segédmunkás! A Lili rögtön vállalta is a megbízatást, így meg is rendeltem házhoz szállítással. A Mutter 20 perc múlva hozta is a munkaerőt. A gyerek megnézegette a tetőfát:- Ez az amit a múltkor szállítottunk, már össze is raktad? Ugyanis előző szombaton hoztuk el a tetőfát. Az öcskös főnöke adott kölcsön egy teharautót, azzal szállítottunk. Ki kellett menni a kocsiért Ausztriába a telephelyre, mikor mentem a tesómért, akkor hozta a Lilit is. Ő meg amikor meglátta a kölcsönkapott teherautót, lelkendezett, hogy milyen jó, mennyi mindent lehet rá pakolni. Amikor meg beült, kijelentette, hogy ez a kocsi tök jó, szép, meg nagy is, én miért nem ilyet veszek. Őt legalább még nem fertőzte meg a hülye modern értékrend, nem lett márkabuzi. Nem érdekli, hogy a kocsi ferrari, vagy bmw, vagy, hogy hány lóerős, meg milyen felnije van, teljesen megfelel neki egy praktikus teherautó is.  Hazafelé persze  már a mezei út elején elakadtunk a kocsival, csak néhány percnyi hintáztatás után tudtam kikecmeregni a sárból. Na mondom, pont ezért nem veszek ilyen autót. Azt mondja, tényleg a tiéddel még sosem akadtunk el. De azért szólt, hogy a kanyarban jó lenne, ha ezzel is keresztben csúsznánk egy kicsit. Na mondom, ezt inkább elekerülném, mert ha ezt keresztbefordítom, akkor ez úgy is marad. Így aztán megengedte, hogy megtartsam a saját kocsimat, feltéve, hogy azzal legközelebb megint csúszkálunk egy kicsit.
Na de vissza a pénteki munkához! Ahogy megjött a segédem, először is megmutattam neki a 200 csavart, amire rá kellett húzni az alátétet. A gyerek ekkor egy kicsit visszahőkölt:- Ezt mind meg kell csinálnom?     De azért becsülettel nekiállt.
Szépen csinálta és adogatta is a csavarokat, amikor az én dobozom kifogyott mindig kicserélte, a másikra, amiben, a már alátéttel ellátott csavarok voltak. Ha nem kértem elég gyorsan, akkor még be is szólt, hogy:- Mi van? Ilyen lassan dolgozol?
De szemtelensége ellenére is meg voltam elégedve vele.  Csak akkor kezdődtek a bajok, amikor végzett az alátétekkel. Ekkor ugyanis, fogta a kalapácsot és elkezdett vele püfölni mindent. Mondom, van ott szigetelő szalag is, inkább játssz azzal. Persze az unalmas, ezért inkább kalapált tovább. Mondom, minek ütsz mindent?
-Csak megnézem, hogy lehet kalapálni.
-De egyáltalán nem kell semmit kalapálni!
Erre elkezdte az alulétrát püfölni, amin álltam. Ekkor lementem, és elvettem tőle, és hogy a kalapács biztos helyen legyen, felvittem magammal a tetőre. Persze a Lilit nem kell félteni, szétnézett és pillanatok alatt megtalálta a nagyobb kalapácsot, alig bírta felemelni, de azért derekasan megküzdött vele. Mondjuk abban biztos vagyok, hogy ha én kértem volna tőle ekkora erőfeszítést, akkor hevesen tiltakozott volna. Ráadásul kerített hozzá egy 200-as szeget is, amit megpróbált mindenhová beverni. Szerencsére, ez nem nagyon jött össze neki, de mivel elég kitartó, azért 10 perc múlva be tudta verni az istálló falába.
Szóltam, neki, hogy nem kéne az istállót lyukasztgatni, persze ez nem hatotta meg, püfölte tovább a szeget. Mondom, hagyd már abba! Azt mondta:- Már csak kitágítom a lyukat.
Mondom, eleve nem is kellett volna oda lyukat csinálni, de ha már csináltál legalább ne tágítsd ki.
Azt hiszem, inkább a kalapácsnak kellett volna szólnam, még az is jobban hallgatott volna rám. Ezért újra lementem és elvettem tőle a szeget. Szinte azonnal talált egy másikat, és szegelt tovább. Gondoltam erről úgysem tudom lebeszélni, ezért inkább beszélgettem vele. Mondtam, hogy a Mama panaszkodott, hogy gyakran nem fogad szót és rosszalkodik. Miért van ez? A gyereknek teljesen meglepő magyarázata volt erre:
- Azért mert a bal vállamon az ördög ül, a jobb vállamon meg egy angyal. De nekem az ördög mindig sokkal többet beszél, ezért rá hallgatok.
 Na mondom, ezt meg honnan szedted?
-Hittanon mondták.
-Érdekes, én is jártam hittanra, de erre nem emlékszem, ez már valami újabb dolog lehet. Jó öreg vagyok, ha már a vallás is így megváltozott. Mondom neki:
- Azért néha hallgathatnál az angyalra is!
- De ő olyan keveset beszél!
-Szerintem másról van szó, valószínűleg a Te esetedben mind a két válladon az ördög ül és beszél a füledbe.
-Ilyen van?
- Gondolom, mivel olyan is van, hogy valakinek két angyal ül a vállán. Mint például nekem gyerekkoromban, azért voltam annyira jó gyerek! (ez természetesen nem igaz, de neki ezt nem kell tudnia, a Muttert meg remélhetőleg nem kérdezi meg ezügyben)
Na rosszaság ügyben ennyiben maradtunk, közben készült a tető. A Lili egyszer csak elkezdett lelkesen kiabálni:- Hű ez csoda, igazi csoda!!
-Na mi az a nagy csoda? Megjelent az Szűzanya az istállóban, vagy mi? Mivel az imént éppen a hittan került szóba, azt hittem valami ilyesmi csodára gondol. Vagy esetleg látott egy Jézus portrét egy serpenyőben. Ilyen már volt, láttam a tévében, sőt talán még bundás kenyéren is, vagy hol? Márpedig, ha a tévében mutatták az úgy is van. 
Na de visszatérve a csodára,  tévedtem, mert a gyerek ennél hétköznapibb csodára gondolt.
- Képzeld, ez a szög belemegy a betonba, már három helyen is beleütöttem!
Na, mondom, akkor most gyorsan, hagyd abba a csodacsinálást, mert ha még egyszer lemegyek, akkor kitalálok neked valami csodát. Azért megy bele a betonba, mert két napja betonoztam és még nem kötött meg. Nem nagyon örülök, hogy te meg most feltöröd az egészet!
Ekkor azért felhagyott a dologgal. Lemásztam és keresgéltem egy tetőlemez darabot, amit korábban levágtam. A Lili találta meg. Ezután egy óráig azt hallgattam, hogy ő milyen ügyesen megtalálta..ha ő nem lenne itt akkor nem is lett volna meg.. semmire se mennék ha ő nem jött volna...stb.stb. Hagytam, hadd dicsőítse magát, közben a tetőt sikerült is befejezni.  Ezután felmásztam a szénabálák tetejére, hogy megigazítsam a takarófóliát. Lefelé jövet azonban kicsit elnéztem egy lépést. Azt hittem, hogy egy helyen a fólia alatt még szénabála van, ezért bátran ráléptem. De nem volt, csak a fólia. Így aztán egy pillanat alatt egyetlen lépéssel áthidaltam a bála teteje és a föld közötti kb 170 cm szintkülönbséget. Egyszerűbben fogalmazva, qrva nagyot estem. A Lili legnagyobb örömére. Ugyanis ezen még percekig hahotázott.  Kérte is, hogy ezt ismételjem meg, érthető okokból azonban ezt nem tettem meg. Mivel ilyen vidám lett, próbáltam azzal mentegetni magam, hogy ezt csak direkt csináltam, az ő szórakoztatására. De úgy látszik, ezt még egy hétéves sem veszi be.
Az idő közben nagyon elszaladt, nekem meg indulnom kellett dolgozni. A gyerek még a kutyákat idomította a teraszon, én gyorsan lezuhanyoztam aztán indulás. Mondtam neki, hogy most sietni kell, mert lekésem a buszt. Persze hiába mondtam, csak lemaradt mindig, hol egy gombánál, hogy egy érdekes pocsolyánál. Utána meg folyton visított, hogy várjam meg. Mondom neki:- Már legalább tízszer megvártalak, de utána mindig azonnal lemaradsz.
- De hát mit csináljak, annyi érdekes dolog van itt.
-Jól van, csak nézegess, de nekem mennem kell, azért majd vigyázz a rókákkal, most jönnek ki az erdőből.
-Micsoda? Rókák?   És már szaporázta is a lépteit, ezután nem kellett noszogatnom.
Haza is értünk, ott természetesen előadta, hogy ő milyen sokat dolgozott, és az istálló el is készült. Az én szerepem teljesen elhanyagolható volt ezek szerint, mivel az én munkámat meg sem említette. Szó, mi szó, ő valóban sok energiát fektetett, legalábbis a kalapálásba.

2011.12.16 16:30:55

Tóth Zsolt

Na, akkor, ahogy ígértem:

 Tavaly nyáron volt egy frankó macskás kalandom.
A tesóm ugyanis elhozta hozzám néhány napra a macskájukat megőrzésre. Nagyon szelíd, fekete, valamikori kandúrmacsek a Bonifác. Nem is volt vele semmi gond, délután elengedtük a házban és jól elvolt, nem is akart kimenni.
Csak éppen azzal nem számoltam, hogy az én nagy kandúrom a Tódor, az majd be fog jönni, de sajnos bejött, mivel éjjel az ablakaim mindig nyitva vannak. Erre nem gondoltam, de mindig nyitva voltak és sosem szokott bejönni. Most azonban éjfél körül éktelen nagy ricsajt hallottam a pincéből. Lerohantam és láttam, hogy a Tódor éppen meg akarja gyilkolni a Bonifácot. De teljesen komolyan, már véres volt a padlószőnyeg, és tiszta kitépett szőr volt minden, pedig 10 másodperc alatt leértem. Lábbal félrelöktem a fenevadat, de azonnal vissza is ugrott a szerencsétlen Bonira. Úgyhogy kénytelen voltem megfogni, bár most már tudom, hogy ez hiba volt. Illetve nyomban megtudtam ott is. Ugyanis, rögtön csontig beleherapott a csuklómba, az összes karmával (jó sok van neki és élesek) pedig jól belekapaszkodott az alkaromba. Nem is tudtam leszedni, csak lestem, felemeltem a kezemet az a dög meg lógott rajta. Aztán egy idő után elengedett, lehuppant a földre és rögtön újra nekiesett a másik macskának. Tisztára be volt gőzölve. Gyorsan körülnéztem, a legközelebb egy 10 kilós súlyzótárcsa meg egy 5 kilós zacskó csempefugázó volt. Mivel nagyon lágyszívű vagyok, meg nem is akartam a macskát szétkenni a pincében ezért csak a fugázót vágtam hozzá, mégiscsak puhább. De azért így is jó nagyot nyekkent. Tudom hogy gonosz vagyok, de nem nagyon sajnáltam. Ettől egy kicsit megszeppent, felrohant a nappaliba én meg utána, de nem ált meg, hanem feltűzött a tetőtérbe. Ott állt a nyitott tetőtéri ablakban, a párkányon és fújt rám, jól felpúposította magát, tiszta őrült volt. Pont olyan volt mint a Kedvencek Temetőjében (Stephen King) a sírból visszatért macska. Felkaptam egy díszpárnát, amit hozzávágtam, azzal együtt esett ki az ablakon. De nem esett nagyot, mert 2 méterrel lejjebb van a tűzifatároló teteje és azon landolt. Nem igazán sajnáltam most sem, bevallom őszintén, abban a pillanatban a tizedik emeletről is kidobtam volna.
Közben a kezemből meg kb. 20 helyről folyt a vér. A karmolások nem is voltak vészesek, de a fogai azok jól hasítottak.
Becsuktam az összes ablakot, mert nem akartam, hogy visszajöjjön és folytatni kelljen a küzdelmet. A sebeket kimostam, meg teleöntöttem arcszesszel, bár volt egy halvány megérzésem, hogy ez nem lesz elég mert ezeknek a nyála tele van baktériumokkal.
Reggelre be is dagadt, de nem volt annyira vészes, mindenesetre elmentem a céges dokihoz, aki kicsit lemosogatta és mondta, hogy, ha rosszabb lesz, akkor menjek a sürgősségire és ott majd kitisztítják. Ez nem hangzott túl jól és nem is volt hozzá túl nagy kedvem.
De mivel estére már háromszorosára dagadt a kézfejem és a csuklóm is így kénytelen voltam bemenni a kórházba. Megnézték, a doki egyből azt mondta, ezt fel kel tárni. Ebben a pillanatban nagyon heves szeretetroham öntött el a macskám iránt, aki, miközben engem itt vagdalnak nyugodtan heverészik otthon a teraszon. Nem gondoltam hogy szerethetem még ennél is jobban, de amikor a nővérke megkérdezte, hogy akkor adhatja az érzéstelenítőt és a doki azt felelte, hogy felesleges, mert úgy be van gyulladva, hogy úgysem használna Na ekkor olyan hatalmas szeretethullám öntött el drága Tódorka iránt, hogy egyszerűen csak szerettem volna megölelni, de jó szorosan ám!
Na mindegy, megcsinálták, szuper volt, tettek bele betadinos csíkokat és átküldtek a gipszelőbe. Ott meg egy kezdőa srác dolgozott, aki kiszedte a csíkokat, és elkezdte gipszelni a kezemet. Kérdeztem tőle: -Te ezeket nem kellett volna benne hagyni. Azt mondja: -Nem hiszem, de azért megkérdezem a dokit.  
Átment, megkérdezte. Naná, hogy bent kellett volna hagyni. Tök szuper! Vissza a rendelőbe, újra visszatömködték a sebekbe a csíkokat. Nagyon jó érzés volt. Ekkor a gipszelős gyereket is örökre a szívembe zártam, legalább úgy szerettem mint Tódor macskámat.
Még háromszor jártam a sürgősségin sebtisztogatáson, de egy hét alatt azért rendbe jöttem. A Tódor is megvan, már nem is haragszom rá. Tuti, hogy megtartom, sokkal jobb házőrző mint a nyamvadt kutyáim. Egyébként azokat is folyton lepofozza a teraszról. Meg se merik közelíteni. Bár most már én se nagyon. :-)
  

2011.12.14 08:20:06

Rné Csilla

kólika

2011.12.13 08:51:54

Tóth Zsolt

Tavaly Pali barátommal átruccantunk lóháton a szomszéd megyébe, egy egyhetes lovas táborba. Pali barátom Linda lován, Berci nevű shetlandiját vezetve, én pedig Nórikán, az én szép, nagydarab hidegvérű kancámon. Két nap lovaglás volt oda és vissza is. Nagyon jó volt a tábor és az utazás is, bár hazafelé az első nap vége egy kicsit érdekesre sikeredett. Történt ugyanis, hogy már csak 100 méterre voltunk az aznapi céltól, egy körmendi lovardától, ahol odafelé is letettük a lovakat éjszakára. Csakhogy egy sűrű bozótban volt egy fahíd ami olyan romos állapotban volt, hogy a lovakkal nem tudtunk átmenni rajta. Ezért keresnünk kellett egy másik utat. A Pali észrevett valami fóliacsíkokat a fákra akasztgatva, mondta, hogy kövessük mert biztos, hogy útjelzők. Ha azok is voltak, akkor biztos, hogy nem lovasoknak hanem dzsungelharcosoknak mert a legsűrűbb bozótba vittek be minket. Szegény Nóri többször is elakadt a fákban a nyereggel a hátán. Sokszor percekig tartott kiszabadítani. szerencsére végig nagyon nyugodt volt. Ez a hülye ösvény egyszer csak elvitt egy patakpartra, amiben víz alig volt, de iszap annál több. Én átugrottam ugyan a Nórival, de ami a munkahelyi fizikai felmérésen elég volt helyből távolugrásban a 25ponthoz az itt édeskevésnek bizonyult, ugyanis nagyon cuppanósan a 20 centi mély iszapban landoltam, akárcsak a lovam. Ő azonban annyival könnyebb helyzetben volt, hogy nem maradt benne a cipője, mint nekem. De szerencsére még ki tudtam halászni, bár könyékig teljesen fekete iszapos lett mindkét karom. A Pali ezek után, nem meglepő módon, úgy döntött, hogy a másik parton marad a lovaival, úgyhogy itt elváltak útjaink, megbeszéltük, hogy majd a lovardánál találkozunk. Én még követtem a hülye fóliacsíkokat, de miután egy helyen balra vitt volna az út én meg jobbról hallottam a a főút zaját, gondoltam hagyom a francba a csíkokat és megyek jobbra, de mindegy volt, mert jobbra is folytatódtak.  Ennyit az útjelzőkről.
Jött még egy vízmosás átugrása, ami sikerült is de után egyből egy tök mély iszapba tévedtünk, ahol már térdig süllyedtem a fekete dágványba, amit nem is lehetett látni mert falevelek alatt volt. Nagy nehezen kikászálódtunk belőle, de ebben sajnos már véglegesen benne maradt a cipőm a jobb lábamról. Megpróbáltam ugyan visszaszerezni, ledobtam az iszapra néhány vékonyabb fatörzset, hogy visszajussak a cipőmhöz, de csak annyiban segítettek, hogy most egy kicsit lassabban süllyedtem bele az iszapba. De azért belesüllyedtem. Fel is adtam a próbálkozást, hogy visszaszerezzem a cipőmet, inkább mezítláb folytattam az utamat az erdőben. Így bóklásztam még egy félórát, nagyon jó is talpmasszázs volt. Ám láss csodát, hirtelen megpillantottam az erdőből az istállót ahová igyekeztünk. Már csak egy embermagasságú gazzal és csalánnal benőtt lápos mezőn kellett átvágnom 300 métert. Nagyon kellemes volt!  De legalább megérkeztem. Bár nem úgy ahogy terveztem. Gondoltam majd lazán kilovagolok az erdőből mint valami hős, mondjuk mint  John Wayne fénykorában. Hát ez nem igazán jött össze. Könyékig és térdig fekete iszaposan, egy cipőben sántikálva, inkább úgy néztem ki mint akit térdre kényszerítve jól megrakott 8 buzi az erdő mélyén.
Természetesen ki más lehetett volna ilyenkor a lovardában mint négy fiatal csaj. Tágra nyílt szemmel bámulták az erdőből kijövő mocsári szörnyet, meg se tudtak szólalni. Egy laza hellóval próbáltam oldani a helyzetet, de nem nagyon oldódtak.
  Mondtam, hogy semmi baj, csak lovas túrán vagyok és volt egy kis iszapkalandom.  
Azt tisztán láttam, hogy itt ma biztosan nem fogok becsajozni, ezért gondoltam elviszem a lovat a legelőre. Kihúztam magamat, hogy legalább valamennyire megőrizzem a maradék méltóságomat és megpróbáltam lazán elsétálni a lóval, de mivel mezítláb voltam az út meg tiszta kavicsos volt ezért ebből csak egy szánalmas vonaglás lett.  De azt hiszem ez már nem sokat rontott a csajokban rólam kialakult képen.
Fél órával később a Paliék is megérkeztek, érdekes módon neki megvolt mindkét cipője. De elmondása szerint ő a mocsár helyett megmászott inkább egy hegyet. Amikor felért, megkérdezett egy nénit, hogy hol is van most pontosan: Mire a néni:- Hát fent a hegyen!  
Na mindegy, jó kis nap volt... így utólag! 

2011.12.12 16:00:09

Bella

Sziasztok!

Ezt csupán azért írom,mert már 2-3 hónapja nem írt nekem vissza mersi(üziben),de mindig aktív a blogogban,kérdésekben!Gondoltam így majd észre veszi:MINDÍG,MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NÉZZE MEG AZ ÜZIJEIT!!!!!xD  :)

 

Mersynek-Bella!

UI:ez figyelmeztetésnek szól csupán,h én mindig írok neked,de te soha nem válaszolsz! :D

2011.12.08 15:07:56

Fekete Viktória

Sziasztok!

 Mivel tegnap sikerült legyőznöm a mikroökonómia nyújtotta örömöket (tehát sikeres zh-t tettem) gondoltam megjutalmazom magam, és kimegyek lovagolni ma :) A szeles idő egy kicsit elbátortalanított, de mivel sütött a nap, elindultam. Persze Murphy-törvény szerint mire odaértem már szemerkélt az eső, de az is elállt, csak nagyon hideg volt sajnos, és végig viharos szél fújt :S Behoztam Gayát, szépen rendbe raktam, mondjuk a szőrén csak a mosás segítene, de azért igazi szépség lett, szokása szerint. Lovagoltunk karámban egy órát, az elején kicsit kattogott a hátsó lába, de a hosszú bemelegítés megtette a hatását, és elmúlt. Kicsit hisztis napja volt, gondolom a szél miatt, néha bepróbálkozott, hogy megálljon a kapunál, de hamar legyűrtem az ellenkezését, és jött a szokásos álomlovaglás :) Szegény lovacskát nem mertem teljes körön lovagolni, mert a karám felső, rövid oldalánál szinte kezdődik rögtön az erdő. Mindig félnek, figyelnek mikor ott megyünk, de ma a széltől folyton megugrott és ijedezett, úgyhogy az a része kimaradt. De így is gyakoroltunk, vagyis hát főleg én gyakoroltam, szlalomoztunk meg mentünk össze-vissza ami éppen eszembe jutott. Nagyon szépen engedelmeskedik nekem, a közepén volt egyedül egy 5 perces kis hisztije, de akkor sem az elrohanós-ledobós, csak a "nem megyek tovább, lecövekelek, nem akarok dolgozni"-hiszti. De nem hagytam rá, kapott egy kis simogatást is, 3x odament a kapuhoz, mindannyiszor elfordítottam és szerencsére feladta :) Úgyhogy tanulgatja, hogy ki a főnök szerencsére :) Utána még kezesebb is volt, mint eddig. Később kicsit még sétálgattunk a karámban futószárral, szépen megállt, mikor én is megálltam, utána ki lett engedve a többiekhez, már nagyon hiányolták :) Bementem a pónikhoz, hogy üdvözöljem Kócost, a kedvencem :) Hát, megállapítottam, hogy az aprópatások egyre dagibbak lesznek, de biztos ami biztos Kócos kapott még egy jó nagy répát tőlem :) Ne fázzon a nagy szélben. Elég nehéz volt eldugni a másik két póni elől a kaját, de végül sikerült megmenteni Kócosnak :) Viszont utána mintha érezték volna, hogy itt valami sunyiság volt, mindhárman körbevettek, alig lehetett tőlük szabadulni :D Aztán még behoztam Galinát, ugyanis tiszta sár volt szegény, meg a tisztogatás csak építi a kapcsolatunkat, és már előrelátó vagyok, ha esetleg megint lovagolnék rajta :) 1 órába került, mire végre szép lett a szőre, utána gyorsan kikapartam a patáit is. Persze megpróbálkozott azzal, hogy ő bizony nem tud három lábon megállni, és muszáj ránehezednie a negyedikre is, sőt, inkább arra nehezedik leginkább, nehogy már könnyű dolgom legyen. De rászóltam, és rögtön rendezte magát. Mire végeztem a hercegnővel, a Főnök is megcsodálta, mondta, hogy jöhetek gyakrabban is, hogy szépek legyenek a lovak :D De sajnos már mennem kellett, mert nagyon viharra állt az idő, és az eső előtt haza kellett jutnom :) Szóval ilyen volt a mai napom, élveztem nagyon, ha a beszámolóból nem tűnt volna fel :D Tudom, hogy másnak ez mindennapos, de nálam ritka sajnos meg még újdonság is, úgyhogy mindennek örvendezem :D Meg persze amíg ezt írom, nem kell a vállalati gazdaságtannal foglalkoznom... csábító :)

Mikor odamentem a lovakhoz, hogy behozzam Gayát, sok odajött hozzám, és elkezdték nyalogatni a kezem. Meglepődtem, mert eddig ezt nem láttam lovaktól, ez náluk afféle kedveskedő tisztogatás? Tudom, hogy egymást szokták vakargatni a fogukkal, de engem nem csipkedtek, hanem tényleg nyalogattak :D Éreztek valami szagot/ízt a kezemen, vagy csak keresték a nasit? Gyanítom, hogy kaját kerestek, vagy azt próbálták kihízelegni, mert ha rajtuk múlna, folyton ennének :)

Sok szép lovas napot mindenkinek, és ha esetleg addig nem jelentkeznék, akkor kellemes és békés karácsonyi ünnepeket :)

 

2011.12.07 21:02:04

Molnár Ági

Olcsón, 70 ezer Ft-ért eladó egy fjord félvér kis méncsikó. Azt hiszem, 6 hónapos, apja tisztavérű fjord, anyja sodrott, papírja nincs, kupecnél van, akitől a Jázmint is megmentettem. Aki tud, segítsen, hogy minél előbb elkerülhessen onnan! Képet e-mailben jövő héten tudok küldeni, ha valakit komolyan érdekel!

2011.12.07 20:36:28

Kiss Mercédesz

bocsika ,lányok ,de ez a legfrissebb lovas képnél fotózott virgács vigadozás  egy női budiban volt megrendezve ,ha jól látom ?

2011.12.07 15:55:28

Kiss Mercédesz

tud-e valaki valamit Serif-röl? réggebben olyan sokat volt a fórumon,olyan jökat mondott,megbarátkoztam vele priviben is ,aztán 1 idő óta se kép,se hang ,se telefon válasz és szeretnék neki ünnepi jókivánságokat mondani !

2011.12.04 19:51:25

Fekete Viktória

Sziasztok!

Már írtam ide, csak sikerült eltüntetnem  a bejegyzéseket, de akkor újrakezdem :)

Először egy kis bemutatkozás, hogy mégis tudjatok hova tenni: nyáron kezdtem el lovagolni, teljesen a nulláról - persze, ha nem számoljuk a falunapokon és búcsúkban lovaglást, már amikor sikerült kisírni anyutól :) A soha nem késő elkezdeni elvét követve belevágtam a régi nagy álom megvalósításába.

A kezdet mondhatom, hogy nehéz volt. Sem az első oktató nem volt az igazi és az első pár lóra sem lehetett azt mondani, hogy könnyű tőlük tanulni. Jó lovacskák, csak nem egy kezdőnek. Nehéz volt, sőt, sok volt az ijedtség, ezért nehezen alakult ki az önbizalmam, hogy ez tényleg megy nekem. Az első pár ló, amin lovagoltam, nagyon határozott, és biztos kezű embert igényelt volna, ami nálam ugye nem volt meg. Folyamatosan javult a kapcsolatunk azonban, voltak jó élményeim a lovaglással kapcsolatban, de mindig volt bennem egy kicsi tartás, nem tudtam teljesen kikapcsolódni.

Az első ló, akivel kicsit jobb kapcsolatom lett, az egy 6 éves, sárga kisbéri, aki Galina névre hallgat. Vele megszenvedtem, mondhatom, de ő volt az első packó, akinél sikerült lerendeznem a rangsort, viszont újra és újra előjött a hiszti, mindig bepróbálkozott, amit nehezen tudtam kezelni, mivel nincs meg még a megfelelő tudás.

Mostanában viszont - kísérletezésképp - megkértem, hadd lovagoljam Gayát. Vele eddig csak a karámban találkoztunk, volt, hogy odajött hozzám, megkapta a simogatását, volt valami kis vonzódás köztünk, viszont sosem gondoltam rá úgy, hogy na, akkor próbáljuk ki, milyenek vagyunk együtt. Viszont egy különösen rossz nap után Galinával, eszembe jutott a kis szürke. Nem is értem, eddig miért nem találtunk egymásra. Ahhoz képest, hogy mennyire keveset foglalkoztak vele, szerintem rajtam kívül nem lovagolt rajta régóta senki tartósan. Egyszerűen hihetetlenül nyugodt, kis segítségekre is reagál, ha valamit rosszul csinálok, csak a fülét kell figyelnem, ezzel figyelmeztet. Nem azzal, hogy kirohanunk a vakvilágból vagy megpróbál ledobni a hátáról, mint az eddigiek. Tudom, hogy az én hibám volt, de nem szándékosan "bántottam" őket, hanem azért, mert még kis béna voltam/vagyok még mindig bizonyos dolgokban. Persze, a bántást nem úgy kell elképzelni, hogy rugdosom szegény lovat vagy ilyesmi :) Egyszerűen csak nehezen találtam meg a szárakat, ez tény, néha-néha nem úgy tartottam a kezem, és ezért érezték úgy, hogy nem szeretnek velem lovagolni. Volt, hogy túl lazák voltak a szárak, volt, hogy nem ott tartottam a kezem, vagy nem elég közel egymáshoz. És sajnos Galina, aki nagyon érzékeny szájú és amint egy picit is elcsúszott a kezem már ide-oda mentünk, ezt nem tudta élvezni, és ezáltal sajnos én sem tudtam élvezni a lovaglást.

Visszatérve Gayára: végre először lovagoltam teljes bizalommal. Egyrészt megvolt a kellő önbizalom, tudtam, hogy csak olyan helyzetbe kerülhetek, amit tudok kezelni, megfelelő a jelenlegi tudásom ehhez a lóhoz, és megbíztam a lóban is, mivel tudtam, hogy figyel rám, és úgy reagál minden helyzetben, hogy engem ne bántson, de lássam, ha gondja van. Ha megijed, meg-megugrik, de egy pillanat, és már figyel rám, megnyugtatom, és rögtön mehet a munka. Ha valaki emlékszik még rám: gondjaim voltak az irányítással, határozatlanság miatt nem igazán akarták elfogadni, hogy bizony arra kell menni, amerre én szeretnék. Nála egy pici mozdulat, és rögtön megyünk. Elfogadott irányítónak szinte rögtön, viszont a bizalmat még építeni kell, de ez idővel úgyis jön majd. Mivel nyugodt, kényelmes ügetése van, a kezem is jó helyen van nála, úgyhogy ideális lovacska számomra :) Eddig csupa pozitív élménnyel gazdagodtam, és nagyon várom, hogy mit tanulhatok még tőle. Talán idővel Galinát is lovagolnám újra, legalábbis ez a terv, mert kudarcként élném meg, ha hagynám, de reálisan nézve, hozzá még fejlődnöm kell bőven. Majd idővel :) Lessétek meg a képeket az adatlapomon, és gyönyörködjetek a két szépségben :)

Egyelőre ennyi, véleményeket, tanácsokat szívesen fogadok.

Remélem, marad ez az enyhének mondható idő, és még sok-sok lovaglással töltött nap vár ránk :) Mindenkinek szép napot!

2011.12.04 07:12:40

Kőrösy Johanna

Hátha valakinek megtetszik....Ennyiért király......

 

http://www.lovasok.hu/eladolovak/index.php?page=hirdreszletek&hid=87594&lapszam=1&rendstr=felvdescs&fromfo= 

2011.12.03 19:17:48

Kiss Mercédesz

hát szomorúan közhírré tudatom , hogy volt hucul ,nincs hucul :(

Megcsinálták a véranalizist a huculnak és aszonták ,hogy NEM   KÓSER  !!!

szal nem tíszta.Így hát a pacit mire kimentem ma,visszatoloncolták a volt gazdájához.és kész !sajnáltam a dógot,mert nagyon a szivembe pottyant az a paci,no de az élet ilyen dúrva !

Na igen : " Kóser " .lehet valaki nem tudja.Apukám meséli,hogy régen ,régen,mikor még ő is kicsi volt ( mert volt ),itt Szatmárnémetiben sok zsidó élt. Az ő vallásuk tiltotta hogy késpengét fogjanak a kezükbe(borotválkozni is valamilyen kihegyezett fadarabbal húzták le a pofaszört). A disznóhús tiltott volt,mert az tisztátlan álat,így csirkét ettek .De azt se ők vágták le ,hanem elvitték a templomba ,ahol egy pap , a sakter ( gondolom állatorvosi tudással rendelkezett) ,az vágta le ,aztán megvizsgálta és ha jónak és ehetőnek találta ,akkor azt mondta ,hogy " kóser ". Voltak sok ilyen zsidó ünnepek,egyik az volt hogy aznap az egész család kint evett az udvaron egy nádbol meg ágakbol eszkabált sátorban.A kaja meg valami babgulyás szerüség volt.Azokat a feleségek otthon elkészitették,aztán az ember elvitte a templomba és ott egy közös kemencében megsütötték,vagy főzték,vagy valami ilyesmi.Mondja apukám,nem nagyon csipték őket,mert koszosak és rendetlenek voltak és mindég feketében jártak,az asszonyok meg szoros fejkendőben,mert a legnagyobb szégyen volt meglátni a haját,aszongyák még a férje se láthatta.

Na ,és most egy vicc ,kinomban : Volt egy puja akinek az apja cigány volt ,az anya meg zsidó.Eccer kérdi az apjátol: Apukám ,én most zsidó vagy cigány vagyok ? .........Hát miért kérded ? ......Mert a szomszéd fiunak van egy nagyon vagány BMX -e és nem tudom ,hogy lopjam el tölle vagy sefteljem el vele ?  

2011.12.03 19:15:19

naranssranch

2011.12.03 15:11:38

fruzsina

Sziasztok!

2011.12.03 10h - 2h ig Mikulas lovaglas volt a Szatai tanyan!

A tulajdonos forralt borral, teaval es sutivel vart minket. Mindenki ingyen lovagolhatott korlatlan ideig.

En majdnem mindegyik loval mentem egy egy kort. eloszor Zsuzsival mentem par kort, csak lepesben, met nem akartam lefarasztani.A csikot is lefoglaltam egy kicsit, vezetoszaron vezetgettem az almaskertben es meghajtottuk a birkakat.Legytobbet viszont Hapsival, a LUSTA HERELTTEL mentem. Az elso fel oraban eleg szepen ment palca nelkul, de a tobbi kb. 1 oraban vert izzadtam. nagyon elkeserito volt, odaadtak a palcat a kezembe es csak ugy tudtam vele ugetni.Utana leszaltam rola es egy kislanyt vezettem vele, es utannam olyan aranyosan setalt,megtudtam volna zabalni . A vegen mentem Zsuzsival kb. 15 percet, de szegeny mar kivolt, nem akart ugetni, lepesbol rogton vagtazott. ugyhogy inkabb megkimeltem es laza szaron mentem vele egy par kort es lenyergeltem.Sajnos a vegere rosszra fordult az ido, elkezdett esni az eso (nem hogy ho esett volna) ettol fugetlenul nagyon elveztuk.

amikor elmentek a tobbiek, segitettem leszerszamozni a lovakat es elpakolni. Utana beultunk a konyhaba es beszelgettunk, ettunk, ittunk.... 

NAGYON jol ereztem magam,majd kepeket megprobalok feltenni...

Sziasztok! 2011.12.03 10h - 2h i | teaval es sutivel vart minket. Mind | csak lepesben | met nem akartam lefarasztani.A csik | vezetoszaron vezetgettem az almaske | a LUSTA HERELTTEL mentem. Az elso f | de a tobbi kb. 1 oraban vert izzadt | odaadtak a palcat a kezembe es csak | es utannam olyan aranyosan setalt | megtudtam volna zabalni . A vegen m | de szegeny mar kivolt | nem akart ugetni | lepesbol rogton vagtazott. ugyhogy | elkezdett esni az eso (nem hogy ho | segitettem leszerszamozni a lovakat | ettunk | ittunk.... NAGYON jol ereztem mag | majd kepeket megprobalok feltenni..

2011.11.30 22:46:33

Füri Dorottya

Heló! egy házi ugró versenyt szervezünk!40-60 cms ugrásokkal.Bárki indulhat aki szeretne papíroktól és kortól függetlenül. a nevezési díj 1000Ft , boxfoglalásra van lehetőség.Ha elég induló lesz 2 kategóriát is indítunk. Díjazás : 1-3hely szalag és érem 1 hely kupa. bemutatók lesznek büfé lesz. jelentkezni februárban lehet a nevezési költségeket előre ki kell fizetni februárban.infók nálam illetve 0630 8793776 os számon lehet érdeklődni:) röviden tömören enyni:)midnenkit várunk sok szeretettel:)

verseny ló ugratás