2012.06.09 16:38:18

Tóth Zsolt

Hétfő éjjel, kicsivel éjfél után:

Felapcsolom a reflektort és kinézek. Nórika békésen álldogál a karám szélénél, mellette a túloldalon Jimmy és Sir Robin hűségesen őrzik. Nem nagyon tetszik nekik, hogy külön vannak, de én a szomszédos karámba zártam őket, hogy ne lábatlankodjanak ott mindketten ha valami történik. Pedig valaminek történnie kell, Nórika emlői már majd szétfeszülnek, a vemhesség pedig már 334 napos. Nem is veszem be a békés álldogálást, érzem, hogy ma valami történni fog. Ezért 10 perc múlva ki is megyek, hogy közelebbről is szemügyre vegyem őket. Hát Nórikám ekkor már fekszik, és kint is van a csikó két első lába. Hanyatt-homlok rohanok vissza a házba, a már két hete összekészített egységcsomagért (betadine, törölköző..stb). 20 másodperc múlva vissza is érek. Látom, hogy Nórika nyom becsületesen, de a csikó valahogy nem mozdul. Megfogom a lábait és a következő nyomásnál icipicit segítek. Meg is indul és a következőre már kint is van. Hát ez könnyen ment, két perc sem volt az egész. Jimmy és a büszke Papa, Sir Robin ott állnak tőlünk másfél méterre és nem mozdulnának egy tapodtat sem. Lelkesen dödögve üdvözlik az új jövevényt. Nórika is nagyon kíváncsi mama, szinte azonnal felpattan és máris a picurral foglakozik. Segítek neki a törölközővel a szárításban, betadin a köldökre... A kis csődör sem pihen sokáig, máris nekilát élete első nagy feladatának és megpróbál lábra állni. Persze ez nem olyan könnyű, de ő aztán nem adja fel. Néhány próbálkozás után már négy lábon van. Igaz nagyon reszketegen, kicsit szétcsúszva, de nem adja fel, már nem hajlandó újra a földre kerülni. Néhány perc alatt sikerül is, kis jóindulattal függőlegesnek mondható helyzetbe hoznia magát. Pedig nem lehet egyszerű ezekkel a hosszú lábakkal. Aztán már az első lépéseket is megteszi. No nem valami tervszerűen vagy célirányosan, inkább csak megy arra amerre éppen a feje húzza. Ahogy kezd belejönni, máris nekilát a következő feladatnak: Anyucui hasát bökdösi, keresi a finom anyatejet. Mi meg lelkesen szurkolunk neki a fiúkkal. Nórika itt egy picit segít, az orrával igyekszik finoman a megfelelő irányba terelgetni a kissrácot. Néhány célt tévesztett próbálkozás utá, aztán sikerül is, és a pici lelkesen cuppog. Szuper! Mindannyian elégedettek és boldogok vagyunk. Azt hiszem Sir Robin nagyon büszke a fiacskájára, csendesen mormog a bajusza alatt, a szemét le nem veszi a kis családjáról. Hiába no. Már csak ilyen egy apás szülés! :-)

Éjjel két óra körül lehet, de egy cseppet sem vagyok álmos. Üldögélek a fűben és a telihold gyönyörű, ezüstös fényénél gyönyörködöm a boldog kis lócsaládban. Csodás éjszaka van, kellemes a levegő is, a békák lelkesen énekelnek, a tücskök meg kísérik őket hegedűn. Az idő mintha megállt volna. De ezt épp jókor tette. Ezt a pillanatot érdemes eltenni az örökre szóló élmények polcára! :-) :-)