Ma is mindt minden szép napos reggelen felnyergeltünk és elindultunk a megszokott útvonalon a falu határában lévő erdők felé. Minden tökéletes volt. Kellemes hüvös idő, madárcsicsergés és a jó hangulat. A falu utolsó utcájáról kiérve egy ismerős autó hajtott el mellettünk. A sofőr kedvesen mosolyogva integetett ki az utánfutót húzó kis kocsiból. Na és itt minden megváltozott. A kis utánfutó rogyásig tele volt építési törmelékkel. Nem kell mondanom arcomról lefagyott a mosoly integetés közben. Elfutott a méreg miután tudatosúlt bennem hogy ez a halom ismét a mindig hasznát kedves kis földes út felé tart. Pár perccel késöbb beértük a kis piros autót az utánfutóval. Akkor már a törmelék egy része egy nyomvájóban landolt. Oda érve közöltem a ,,kedves,, kis emberrel hogy tilos amit tesz. Mosolyogva válaszolta - azt mondták hogy ide le lehet rakni- közben gyorsan szaporán szorta az útra a téglákat. Megkérdeztem ki adott erre engedélyt, hiszen az inert hulladék íly módú elhelyezése szabálytalan. Törvény tiltja! Mosolyogva csak annyit mondott miközben épp egy nagyobbacska beton tömbbel küzdött - oké akkor többet nem hozok, de ezt még lerakom. Nem mondom elfutott a méreg! Majd neki szegeztem hogy attol még ez itt fog csúfoskodni nem beszélve hogy ránk lovasokra nézve veszélyes. Erre ő kedvesen megjegyezte hogy a halom mellett még a lovak elférnek. Ezután rámutatva a kicsi út többi részére közölve vele hogy itt a környéken mindenki így gondolja, észrevettem hogy teljes hosszában kivan rakva az út friss mai beton és tégladarabokkal mindt egy macska köves út. No ekkor már a maradék türelmem is elfogyott! Megfordítva a lovat csak nyersen ennyit mondta -ezt beszélje meg a körzeti megbízott rendörrel és az önkormányzattal. Majd tovább mentünk. Útban az erdő felé telefon beszélgetések folytak. Közölve minden illetékessel a történteket. Nem kell mondanom löttek a megnyugtató kellemes lovaglásnak. Kavarogtak a fejemben a gondolatok -jól tettem hogy jelentettem? Szegény ember évek óta mindenki oda hordja a törmeléket és pont az egyik falubelit intéztem el. - Majd ismét eluralkodott rajtam a düh mikor eszembe jutott a múltkori baleset a fűvel benőtt beton miatt. És rájöttem jól tettem hiszen megfogadtam hogy ilyen szemét emberek miatt nem hagyom szenvedni a lovaimat és másét sem. Gondolom nem vagyok egyedül a lovasok között akiket már ért ilyen baleset, sérülés. Megérdemelte! Meg adtam a lehetőséget hogy felszedje vagy csak abba hagyja a törmelék lukba szórását. De ő csak vállrántva annyit mondott -ezt még lerakom-. 

Mire vissza értünk kint volt egy járőr aki ezt a férfit már nem tudta tetten érni de pont ekkor gurult be egy platós kisautó megrakva a következő kikerülendő törmelékkel. Mind két férfi megkapja méltó büntetését és fel kell szedni az általa oda hordott szemetet.

Gondolom most én leszek a faluban a szemét gonosz. De már nem érdekel. Se engem sem másokat nem fognak legalább ezek a kupacok veszélyeztetni. Legalább ennyivel kevesebb.

 Sajnos ennek a gazdája nem lett meg.